Gyönyörű volt a reggel.
Bokros, fás és sárga meg rózsaszín.
Egy tegnaputáni vágyban és hársfatealázban vártam, vártam rád.
Üzenni már nem akartam semmit.
Ismered az egyetlen szót, ami mindent, mindent, mindent felülír.
Mint ez a hajnali némaság.
A madaras mondókák nélküli, cifrátlan, igaz, egyszerű valóság.
Nejlonzacskót kerestem, hogy gyűrött érzéseim belepakoljam pár viszonzatlan, átlátszó kupacba.
Kiszórtam a gondolatmorzsákat ide, ide, ide, ide ebbe a világító dobozba.
S az üres szatyor tele lett anyagtalan tartalmam legjavával.
Fiókba tettem, hogy célba ne érjen soha, soha, soha, soha, soha.
Bokros, fás és sárga meg rózsaszín.
Egy tegnaputáni vágyban és hársfatealázban vártam, vártam rád.
Üzenni már nem akartam semmit.
Ismered az egyetlen szót, ami mindent, mindent, mindent felülír.
Mint ez a hajnali némaság.
A madaras mondókák nélküli, cifrátlan, igaz, egyszerű valóság.
Nejlonzacskót kerestem, hogy gyűrött érzéseim belepakoljam pár viszonzatlan, átlátszó kupacba.
Kiszórtam a gondolatmorzsákat ide, ide, ide, ide ebbe a világító dobozba.
S az üres szatyor tele lett anyagtalan tartalmam legjavával.
Fiókba tettem, hogy célba ne érjen soha, soha, soha, soha, soha.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése