Színes lufikkal zuhannál, Hidegben autóban utaznál, Üvegablakból nyugodtan bambulnál, Szeretnél de semmit sem mutatnál. Hogy érintsen a világ de épp ne, Kincsnek vélt életed védje, Kétséges kényelmed értse, A hatás legyen pont annyira enyhe Hogy változás legyen de mégse. Ha nem esnél puhára, Ha fáznál és figyelnél vigyázva, Ha szeretnél s szerethetnélek viszont, Talán vagy biztosan fájna Este a lélek, reggel a test kiabálna. De változnál s változnék én is. A fájdalmunk oszlana, S még az a vajas kalács is szebben foszlana.