Egyszer talán majd megváltozik minden. Felülírsz majd százféle szörnyűséget, mit rólad hittem. Nem leszel többé olyan szilárd, rideg és érdes kőzet, Leszel a rólad kialakított képen szelíd, puha tőzeg. Azon pihenek majd fáradt fejemet rád hajtva, S indulok egy új útra helyemet átadva. Egyszer talán majd megváltozik köztünk minden. Addig megváltoztatom magam, attól a ponttól innen. Talán, majd ha máshogy nézek rád attól szebbé változol, Patakot, réteket és pár szarvast is áthozol. Hogy érezzem magam jól a part túlsó oldalán Itt utolsó s valahol máshol első napom, narancsban úszó hajnalán.