Édesanyám emlékére Léptem, lépegettem. Lélegeztem a szakralitást. Nem volt benne tömjén, se kongó épület. A fák karcos kérge alatti Tiszta, hideg víz, Ködben ücsörgő pislákoló tűz, Lefagyasztott képpé alakuló patak volt. Kupola rajta a csend, s pillér a láthatatlan szavak.