Szerda volt és a rendszer úgy formálódott, hogy festékpatronért kellett koslatni. N. ide is meg oda is bement volna de a helyen ahol élt még működött a hosszú ebédszünet fogalma. Jól van akkor - gondolta - megvárja míg a jobb sorsa érdemes lények befejezik a műanyag fagyisdobozok tartalmának elfogyasztását. Addig nézte hogyan omlik darabjaira országának egykori csodálatos fővárosa. N. egyszer régen - lehetett vagy nyolc éves - hajóval érkezett ide szüleivel és már akkor tudta itt akar majd élni. Pedig akkor már régen omladozott. A bajt a helytelen névmágia hozta a városra. Egy kísértet városa nem lehet élő, fejlődő és burjánzó közeg. De a helyiek ragaszkodtak hozzá, hogy egy kétes megítélésű, ezer éve halott király tulajdonaként tekintsenek rá. Nem is sejtették, hogy a minden alkalommal kimondott jelző - miszerint ez a hely a kísértet városa - egy másik dimenzió működését erősítette miközben a jelenlévőktől szívta el az erőt. De hogy is lehetne ezt megváltoztatni egy olyan helye