Száz meg száz almacsutkával műanyag vödörbe landolt terméketlen álom rohad valami művi összanyag anyagtalan közepén. Nyirkos, penészes lehelete messze űzi az élőket. Számokban mérő "szakemberek" celebvacsorát löknek éhes társaim elé, hogy lenyelvén a módtalan élelmet felboruljon az "emésztésük". Közben odakint a dolgaszakadt szánhúzók csendben fagynak meg a szellemi télben. Mellettük tehetséggel telepakolt terülj terülj asztalkákon rohad a valódi táplálék. Értetlen, csalódott vagy dühös tettestárs itt mindenki. Ébresztőt fújnék a szellemi éjszakába, de hasztalan. Több és hatalmasabb ezen az apró lepkeszárnyon a vadul száguldozó lámpaoltogató.