És ízzad a főben a semmi szilánkot, Szép csöndben a vágyban akadna erő, Nem bánod azonban a régi irányod? Vált óarannyá ez a légi erő. És hiú ízekre zabál - ugyan buján - S égve eszi így az elmném hirtelen, De ízem ővé s arra kötve se ül rá, A hétezer vágynemű édes veret.