iakrif azub aktir

Az indulatok - mint az éjszakára szobákban rekedt legyek - reggelre elpusztulnak. Nem tűnnek el csavaros időtlen terekben, csak valaki kisöpri őket, s a négykerekű, kellemetlen dolgok szállítója, forgó gyomrában körkörösre aszalja. Száradt, élettelen érzelmek, kiéletlen, éjszaka hamvába veszett teremtmények. Átlátszó felületekbe ütköző szögletes nyolcasok. Nyugodjatok békében! jó reggelt! sziasztok!

Szabadságra mentek a biztonsági őrök. Helyükre egyszerű félelem ül. Nem kérek semmit, csak bambán főzök fűszeres érzelmet, ami rendszerint kihűl. Fehér arcú démonok hajtanak este, mögöttem halovány érzés áll. Nem kérek semmit, csak várom a napot mikor magától változik a belső táj. Azt hiszed pihenek és köpök a sorsra elhagyom magam, magam mögött. Kössenek masnit a csorba sorsra, nem kértem semmit ami már törött. Csak ülök és nézek, nyugatnak hajtom a vágyakat halkan a lábamon hordom, s hogy lássalak többé már meg nem oldom. nevedet a kincses fiókomba.. csitt... egy zsepibe írom.

a kövér kutyaszorító a napkeleti test a pávatollas üregi patkány a vén kétszemű csuklófogó az aranyhajú vipera a sertés a sárkány és én a három éjszakai testnélküli és te:  TE

Útjelző táblákon ismerős jelek. Én mondjam meg nekik merre, hogyan megyek, Aztán ha bejön, kijavítják a 'hülye' kérdőjelet: Zsákutca, egyirányú vagy nem állhat, de mehet. Lecsupaszítottam száraz sarkam, talpam. Lebegek a poros vagy sáros úton, halkan. Röhejes nyomkövetők körben forognak. kihűlt nyomomban lábukkal tolongnak. Rabom vagyok s saját titkaim a falak. A falak közt lágy tánc és égi zene fakad. Könnyel mosdom este, mosolyogva kelek. Hazudni nem fogok, teremteni megyek. Teremtek szerelmet, vágyat, együttérzést. A "várban" hordom este az igazi érzést. Idegen, de mégsem a nyugodt esti téboly. Álombeli tájon, vagyok már csak én jól. ... Messziről csúnyán néznek a barátok. Sosem leszünk már kicsi, illatos virágok. Rémisztő szabadság nem nekem való. Nyúl vagyok, megszeppent, félős 'kussoló' .