Hétvégén elhatározta a kelkáposzta, Megnézi mit rejt leveleinek bokra. Ahogy hántotta a sok, sötét réteget Látta, hogy benne mértani rend létezett. Sorakozik szépen ugyanaz belül, Minden levélben az előző mása ül. Külsejétől annyiban különbözött a kelkáposzta belső, Hogy minden következő világosabb volt, mint az első. A törékeny tisztaság titkát megtalálva, Megbékélve ugrott a káposzta a tálba.