az agg történelem csontos gerendái felett, a padláson lebeg egy porszem, benne két tucat csendes sor ülepszik lassan a zajtalan épület bordakosarára. kilenc harmatos dióbél a tudás, morzsányi a fájdalom, egy! kavics a szerelem. összefüggő életigenlő kántálás a leülepedés kamrájában. mindaz mi megmarad máshová kerül, nem akad, nem kattog, kisimulva hagyja hátra a jeltelen álmokat. hiába. ...és akkor, a lemondás percében: - küzdj! - suttogja kihívóan az a huncut kék madár.