Utólag már sajnálom, hogy annyi mindent elnapoltam A szívemben azt a csücsköt egyre ritkáb banporoltam Hanyagul két öblös ívét magamnál fog vaeltoltam Most egy kicsit középen van, helyére egy csuprot dobtam Téved majd a zaki látja, szívnek néz egy üres csuprot Megtöltheti, széttörheti én meg majd csak egyet csuklok dermedt esti siránkozás kering a sok vajákolás babusgat egy fenyő ága dalol halott földanyácska síró lánya haját fonja kicsi kezét simogatja szél süvít az erdő szélen mágus mondat zsong a végen: Kettő boltív alatt hordjad, három napig meg se toldjad, kilenc fehér holdját várjad, patak vizét este lássad, hozd a csuprot, csomót oldjad, hét kéz fonta hajad bontsad! Huss!