Vajon hányszor nyomódott ujjam, mialatt egy kisebb edényt egy nagyobba pakoltam? És vajon hányszor szúrt a villa, míg eljutott egy gépből egy görgős kis fiókba? Hányszor oldódott elmém borkapukban, miközben felnőtten naív gyereknek tanultam? És vajon hányszor szúr még a szív mikor egy ilyen kapunyitás után, kékes füstöt szív? "Szent ez az egész" s mi éktelenül toljuk a napot egy homokórán belül. Nyomódva, böködve, szúródva, oldódva Így tuti, hogy nem világosodok meg a napokba.