Győztes vadállat álarca mögül Tizennyolc kéktollú madár repül. Alkarján színes harci jelek, Mellkasán imára fonott kezek. Hullámos partokon dúdolva várja Mit hoz tegnapjának tökéletes mása. A harmincöt napja partravetett, Vízre tekintve megrekedt. De mégiscsak jól van egy ügyében, A kifele néző semmittevésben. Zöld sárkány mászott ott a partra. Fejét a parti homokra hajtva, Kérte, hogy maszkját porba dobja, Hátán a Napot megsúrolja. Mert amíg ott állt bambán nézett, Egy kislányka varázsló asszonnyá érett, Egy mágikus fűzfa száradtan állt, Egy távoli csillag semmivé vált. Álarc a helyén, kezek lógva A maszk mögött ott állt e sors tudója. Merengő szemét csillogtatva, A zöld lényt unottan magára hagyta. Döntésem lehet, hogy végérvényes Szelíd, bamba merengésben élek. Meghagyom másnak a dicső harcot A Naphoz jutást, a sok sarcot. Ha valaki netán e partra téved, Ne kérjen semmit, mert én sem kérek.