Hátán a Napot nem súrolja

Győztes vadállat álarca mögül
Tizennyolc kéktollú madár repül.
Alkarján színes harci jelek,
Mellkasán imára fonott kezek.
Hullámos partokon dúdolva várja
Mit hoz tegnapjának tökéletes mása.

A harmincöt napja partravetett,
Vízre tekintve megrekedt.
De mégiscsak jól van egy ügyében,
A kifele néző semmittevésben.

Zöld sárkány mászott ott a partra.
Fejét a parti homokra hajtva,
Kérte, hogy maszkját porba dobja,
Hátán a Napot megsúrolja.

Mert amíg ott állt bambán nézett,
Egy kislányka varázsló asszonnyá érett,
Egy mágikus fűzfa száradtan állt,
Egy távoli csillag semmivé vált.

Álarc a helyén, kezek lógva
A maszk mögött ott állt e sors tudója.
Merengő szemét csillogtatva,
A zöld lényt unottan magára hagyta.

Döntésem lehet, hogy végérvényes
Szelíd, bamba merengésben élek.
Meghagyom másnak a dicső harcot
A Naphoz jutást, a sok sarcot.
Ha valaki netán e partra téved,
Ne kérjen semmit, mert én sem kérek.