Rózsaszirom volt a lét.
Bokros, szúrós nyúlvánnyal tartotta önmagát.
Bódulatot árasztott sovány, vérszínű tánca
lefelé a talp alatti sárba,
ahol barnás enyészete tátott szájjal várta.
A való azonban láthatatlanul tartott tovább.
Pára volt, meg csigáknak nedű
s még ennél is több maradt e szédült, kis világ.
Az anyagban szavatosság lejárta után,
átlényegült a tizenegyes szitán, sután.
Nem láthatta, kinek ujjbegyén a tartóelem szúrt szűk figyelmet, önmaga nevetséges fájdalmára.
Úgyhogy talán senki se látta.
Bokros, szúrós nyúlvánnyal tartotta önmagát.
Bódulatot árasztott sovány, vérszínű tánca
lefelé a talp alatti sárba,
ahol barnás enyészete tátott szájjal várta.
A való azonban láthatatlanul tartott tovább.
Pára volt, meg csigáknak nedű
s még ennél is több maradt e szédült, kis világ.
Az anyagban szavatosság lejárta után,
átlényegült a tizenegyes szitán, sután.
Nem láthatta, kinek ujjbegyén a tartóelem szúrt szűk figyelmet, önmaga nevetséges fájdalmára.
Úgyhogy talán senki se látta.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése