Egy szűk utca árnyékos sarkában, a légáramlat - falba ütközvén, körönként új hordalékkal érkezett. Na ott, annál a ház saroknál sok szemetet és néhány száraz falevelet magával ragadott a képzelet. Ezen a helyen kezdődik a parányi, viharos sor, rajta pár furcsa ékezet. - Erős vagyok, legerősebb ám! - Ringott egy szakadt, kis papírfoszlány. Pár falevél remegve összefogott, Egy papírtól riadtan okoskodott. Pávaként verődtek erőkbe ők, A szöszös, koszos hetvenkedők. Olcsó, áttetsző maszkot tartván, Egy nyugati ház sarok alján, mocskán. Nézd mily ravaszak pár év alatt Fogtak por-öklükkel szép madarat. Kellett, hogy emeljék föl azokat, Kik magukban erőtlen, poros kupac. Ki hinné róluk e ház saroknál, Hogy többek egy saroknyi, kis piszoknál? A szárnyasok először elkerülték, Felszíni csapdának tekintették. Majd leszállt kis morzsáért egy-két galamb, Alakult lassan a mocskos kaland. Galambok befogva s felemelve, Tálcákon hordozták őket körbe. Hogy, hízik, hogy dagad a