Írni kéne minden nap. Annyi minden nincs. Hogy megmaradjon mi nem is volt, elveszett temérdek kincs. Egy kacsa négy kis kerékkel, amit húzni lehetett. Az aranyos kutyás játékunk, amiben csonttokkal lépegetsz. Szagos megrágott radírok, sárgák meg rózsaszínek. A tisztaság, a nagy álmok s hogy veletek lehetek. A reggeli rohanás, az ácsorgás a hideg buszokon A két forint a zsebemben s hazafele a vicc maraton. A szánkó ami gyors volt, a leggyorsabb talán S apánk, aki csinálta saját kézzel ám. A maci még megvan, meg Zsuzsi is a sápadt kisbaba, De elmúlt régen az orromból az óvoda rideg szaga. A kislányom szó is eltűnt már s ki mondta messze jár nem kéne semmi más nekem ha őt visszahozhatnám.