Ott ahol árva lány haj-ol a rétre, tarkójára téve két kicsi kezét lágyan omlott el a hold. - Láttam, pedig még nappal volt. - Vízkék ruhája lassan lebegett előtte, nyakára saját fénye vetett málnaszín árnyékot. Mosolya örök volt. Kétségek nélküli szemében a nap tündöklött. A szarvaslány messziről csodálta, s tündérek dúdoltak neki a fűszálak között. Egy titkos rend tagjai gyülekeztek valahol a közelben, de ők észre sem vették a gyönyörű teremtményt. Szívüket hazug kapcsolatokra, s látásukat drága autókra cserélték. Rajtuk kívül egy traktoros és két horgász tartott hazafelé a völgyben. Évek óta nem láttak máshol fényt, csak tele poharak szélén megcsillanni. A többiek aludtak. Mi is. Csak a kutyák sírtak hangosan. Féltek, hogy megérinti őket. Ő csak feküdt és hallgatta, ahogyan körbefonja halvány fényét a föld. Bogi először látott árvalányhajat a réten. Akkor kalandoztam el, mikor megsimogatta kezével a törékeny növényt. - Mintha pihe toll lenne. - mondta. Aztán felpattan