Ugrás a fő tartalomra

Mi is

Ott ahol árva lány haj-ol a rétre,
tarkójára téve két kicsi kezét
lágyan omlott el a hold.
-Láttam, pedig még nappal volt.-
Vízkék ruhája lassan lebegett előtte,
nyakára saját fénye vetett málnaszín árnyékot.
Mosolya örök volt.
Kétségek nélküli szemében a nap tündöklött.
A szarvaslány messziről csodálta, s tündérek dúdoltak neki a fűszálak között.
Egy titkos rend tagjai gyülekeztek valahol a közelben, de ők észre sem vették a gyönyörű teremtményt.
Szívüket hazug kapcsolatokra, s látásukat drága autókra cserélték.
Rajtuk kívül egy traktoros és két horgász tartott hazafelé a völgyben. Évek óta nem láttak máshol fényt, csak tele poharak szélén megcsillanni.
A többiek aludtak. Mi is. Csak a kutyák sírtak hangosan. Féltek, hogy megérinti őket.
Ő csak feküdt és hallgatta, ahogyan körbefonja halvány fényét a föld.

Bogi először látott árvalányhajat a réten. Akkor kalandoztam el, mikor megsimogatta kezével a törékeny növényt.
- Mintha pihe toll lenne. - mondta.
Aztán felpattantunk a biciklire és egészen addig énekeltünk, míg be nem értünk a házak közé. 
Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Eső

- Évike legyél szíves és mondjad meg a Ferinek, hogy ne menjen rá a fűre legközelebb! - Csókolom nem tetszett látni, hogy szembe jött a Laci? Máshogy nem férünk el. - kiabált a csirkéktől Feri. Zsuzsi néni pontosan tudta, hogy Feri is hallani fogja, de vele nem beszélt, mert utálta ezért kiabált a feleségével rendszeresen, ha Ferivel volt problémája. Utált mindenkit, mint ahogy szinte mindenki utált már mindenkit. Zsuzsi néni például azért utálta Ferit, mert nem hagyta, hogy leuralja az utcát.  - Azt akkor csodálkozik ha kirakom majd a sziklakertből a köveket az út szélére! - mormogta magában Zsuzsi néni és bement. Azonnal telefonált is szerencsétlen öccsének Tabajcsra, hogy jöjjön át kirakni a köveket, mert ő már nem bírja elviselni, hogy az előkertjét tönkreteszi az a mocskos szomszéd.  Szóval Zsuzsi néni mocskos szomszédnak hívta Ferit. Zsuzsi nénit a legtöbben mocskos komcsinak hívták. Feri nem így hívta, mert ő nem politizált. Az ő szemében Zsuzsi néni simán csak egy mocs...
Megjegyzés küldése
További információk

Friedrich Sebastian Vallone

Ostoba sorsom megtalálásának története, fejcsóválással kísért lépteim árnyékába bújva élt. A sorok idősebbek, mint én magam. Eredetük a ködös homályba vész. Remélhetem csak, hogy lesz oly derék kutató, ki bátorságban messze előttem jár, s egykoron majd fény derít e zavaros rejtélyre.
Megjegyzés küldése
További információk

A szennyeskosár

Azon az estén négy centiméter, csillogó hó borult a tájra. Ez a négy centiméter volt idén az első megkésett havacska, ami koránt sem volt elegendő egy egységes hótakarónak. Itt ott kilógott belőle a helyi mindenség. A csillogás a fagypont alá süllyedt hőmérséklet elegáns mutatója volt.  Bon az előző ténytől boldogan, egy kicsit későbbi erdei sétát tervezgetve lépett a frissen épült ház hálószobájába, hogy összeszedje a szennyest és bedobja a mosógépbe az első mosást. Megy az a gép magától is míg ő határozottabban életre kel. A házban mindenfelé kinyitogatott dobozok, egy fél élet kincseit mutogatták. A hálószoba sötétlila ágytakaró volt a nappalok fölött. Pár pillanattal ezelőtt tompán hullámzott ki alóla a valóság két szűrője, hogy mielőtt bármit is leszűrnének fogat mossanak és kávézzanak egyet.  De a sors a szűrők beindulását ma egészen máshogy tervezte. Éppen ezért Bon először illúziónak vélte a látottakat. A négy méteres, impozáns magasságot tartó baloldali fal enyhé...
Megjegyzés küldése
További információk