Keresek egy másik helyet. Igaz itt tarka az aknavédő tetőt takaró bokor alja és talán ott barna, vagy ha bajban vagyok majd senki sem hallja, de tartja lelkem a csend. Nem rezzen semmi odabenn. Sarkít és sematizál az agy, egyszerűsödik a kacifántos kapcsolatokkal manipuláló hétköznapi karmasakk. Mattra vált a fényes, puhára az éles, reggel békében ébred az a sok lenyugodott, sejtelmes biológiai apróság, amiből keretem egyszer összeállt és nőttön nőtt tudatom tükreként. Barna a táj, sok helyen maszatolt el valami történetet a piszkos, könnyes sár, hullám helyett sima a sivár belső mocsár. Ordítsanak a farkasok én mától csak mágikus szavakat suttogok.