Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: március 25, 2012

Álomfék a reggeli szelíd uszításra

Kevés voltam álmomban hozzátok.
Halványzöld bort kortyolva,
Reméltem feloldódik a titkos, evilági átok.

A pohár alján ragacsos, szőlőízű bánat,
Egyedül ő szólított meg. Beszélt,
Így nem emeltem fel ritkuló szempillámat.

Csak lábakra és tompa hangokra emlékszem.
A sok célszalagkirály között,
A vörösből nekem nem töltött senki sem.

Furcsa álom, mert nem is nagyon iszom
Csak teát, meg két erős kávét, amivel
Gyenge szívem a lomha lét ellen uszítom.

Ja igen, felébredtem de persze mégsem,
S jött velem ez a szőlőszín világ,
Hogy tartsam magamat reggel - az uszítás ellenére - féken.