száz szappanbuborék, csíkos hátú kabát, zöld háromszögekbe bújt ízeltlábú család. kis növény oltalmaz, vigyázza a képet, madárcsőr temeti reggelre e fészket. épített függönyben gyilkos szemek várnak, ha a függöny rezdül a lakója támad. a gyilkos most menekül nem gondolta s mégis testnedvét kiszívja kaszás testvér délig. nyálában kocog a háza nélkül maradt, mellette a füvön házas társa halad. lassan kúsznak végig holtak csendes nyarán sírok között nyelnek, holtból növő csalánt. vadkacsa pihen meg egy keresztfa mellett, házzal vagy ház nélkül? csalánostul. mindegy. egymásban tekereg halott és az élő, legfelül egy virág arra bodros felhő. csúf halált egyrészről, máskor rendszert látok, lakoma van nálunk, s épp középre hányok.