tetten ért két fényalakban, érzelmekben úszó habban, pár szem apró csillogása, fekete táncba hívó násza, száz sarokban álló mása, ujjbegyemnek zsibbadása, jelző fénye sötétségnek, bársony abrosz terítőnek, édes, mézes, vödrös öble, fülzúgásba öltött fője, fehér arca, arcom fogja, szerem mérgét mélyre oltja, félénk kezem vérző őre, szemem lelkem fény felszedője. - szólt az anyag, mikor egy este, magában rejtve szellemét lelte.