Nem tettem széppé

És ízzad a főben a semmi szilánkot, 
Szép csöndben a vágyban akadna erő, 
Nem bánod azonban a régi irányod? 
Vált óarannyá ez a légi erő. 
És hiú ízekre zabál - ugyan buján - 
S égve eszi így az elmném hirtelen, 
De ízem ővé s arra kötve se ül rá, 
A hétezer vágynemű édes veret.

Elhúz az irány, ez itt ami az édes...
Űzz cinege, űzz a völgybe, zenitbe!
Ki volt velem elesve szeretve égett -
oda  egy mosoly s egy sírógörcs ide.
Oszt, mozgat s ledől a lomb vereteimre.
Könnyem lebont - igaz engem ölel, ez
átirat. Elaggaszt e hiúz lelkeket,
Hogy elhagyom én ezt a szép keretet?

Ha eloltom egy moly a kőre kiláncol,
est árnya fölém zokogón, úgy ragad,
Én felnövök érted, aki így virágzol
Az éjji bőregér odva ej' ... ilyet ad.
Egy özönnyi, érett, őrűlt ige éget,
Itt örvend és elengedé ínyemet,
De így ezer ige öntözi filléres
hézagos, íves-ovis, vöröses szemem.