Ugrás a fő tartalomra

Hol volt, hol nem volt


A lebontásra váró bakterházban, kövér kaktusz és két sovány tarka-macska betonlépcsőt sávol.
Keretből újuló vasút mellett, pipacs nőtte pályázati halom vizuális háttér effektté, majd kisebb része Tibi Szlovákiában bejegyzett építőipari cégének eladásra kínált portékájává, nagyobb része tájba illetlen gazos dombbá válik.
A domb mellett az állomási váró svájci minőségű fényben úszó nyugati csoda, a begördülő vonat átlagsebessége a kóbor, éhes kutya ballagásánál valamivel kevesebb. Átszállás: egyszer, kétszer. Csatlakozás: rohadj meg, nem vár be.
Hamar feledésbe merülő megváltoztatható múltidő, zsáknyi következményt viselő guppi csapat kúszik, mászik a léha, kövér cápák árnyékában.  
Ködbér ül a tájon.  
Alatta halad a közép balkáni négykerekű, kopasz, óriás ego. Típusa: anyázós. Hite szerint: nyugati. Filozófiája, erkölcse: nincs.  Hovatartozása: kereskedelmi csatorna. Mindegy melyik.
Útitársa: szoláriumbarnaszőke-iPhone-mélyenszánom hármasság. 
Politikai nézetei: amit a hovatartozása diktál. (hovatartozás, két sorral feljebb)
Magyarul nem beszél, nem olvas. Kizárólag anyázik. A rabszolgatartók nyelvén, elad, vesz, megoszt, dalol, cset szinten ismerkedik és ha dugni akar felső fokon megüti a szlenget.  
Ködös jövőre épülő antistruktúra, követhetetlen ütemben burjánzó éjjel-nappali Feszkó. 
Drága ellenben mérgező tápláléklánc legalja, - szerinte teteje - egymást folytja önmagába vagy a hétvégi nagy, egyhangúan folyó hányja s bánja falkatáncba. 
Hol volt, hol nem volt kultúra. Tessék, tessék! Jöjjenek, jöjjenek! Megérkezett a cirkusz! Légtornászok, kötéltáncosok, professzionális, 'emerikai' mainstream emelők. Vegyenek, egyenek, ne kérdezzenek, ne érezzenek! Fesztiválnyál! Hétvégi haknikirályság! Eladó a vursli izű, mustáros, valaha volt költők, cukros poppos füldugója, lélekrolója. Szívszorító látványok! Feszülős pólók, tizenéves húsdarabok. Az ezer parfüm és az ezeregy drog egy szippantásra éjszakája! Bónusz izzadság-, ürülékszag és erős vírusfertőzés. Csupa, csupa szemfényvesztő! Tessék csak tessék! 
Rohan a jól meg rakott, fülledt, kukás szekér s már szelektálni is rest.






Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Eső

- Évike legyél szíves és mondjad meg a Ferinek, hogy ne menjen rá a fűre legközelebb! - Csókolom nem tetszett látni, hogy szembe jött a Laci? Máshogy nem férünk el. - kiabált a csirkéktől Feri. Zsuzsi néni pontosan tudta, hogy Feri is hallani fogja, de vele nem beszélt, mert utálta ezért kiabált a feleségével rendszeresen, ha Ferivel volt problémája. Utált mindenkit, mint ahogy szinte mindenki utált már mindenkit. Zsuzsi néni például azért utálta Ferit, mert nem hagyta, hogy leuralja az utcát.  - Azt akkor csodálkozik ha kirakom majd a sziklakertből a köveket az út szélére! - mormogta magában Zsuzsi néni és bement. Azonnal telefonált is szerencsétlen öccsének Tabajcsra, hogy jöjjön át kirakni a köveket, mert ő már nem bírja elviselni, hogy az előkertjét tönkreteszi az a mocskos szomszéd.  Szóval Zsuzsi néni mocskos szomszédnak hívta Ferit. Zsuzsi nénit a legtöbben mocskos komcsinak hívták. Feri nem így hívta, mert ő nem politizált. Az ő szemében Zsuzsi néni simán csak egy mocs...

Beismerő vallomás

Rózsaszirom volt a lét. Bokros, szúrós nyúlvánnyal tartotta önmagát. Bódulatot árasztott sovány, vérszínű tánca lefelé a talp alatti sárba, ahol barnás enyészete tátott szájjal várta. A való azonban láthatatlanul tartott tovább. Pára volt, meg csigáknak nedű s még ennél is több maradt e szédült, kis világ. Az anyagban szavatosság lejárta után, átlényegült a tizenegyes szitán, sután. Nem láthatta, kinek ujjbegyén a tartóelem szúrt szűk figyelmet, önmaga nevetséges fájdalmára. Úgyhogy talán senki se látta.

Sötét délutánceruzák

Télvégi, vitaminhiányos, sötét délutánceruzák használják papírnak fehér arcomat. Nem fiatal de még nem is öreg az a kettő kis ablak rajta. Odakint állatok eszik egymást, az egyik élőre a másik tetemekre jár. Idebent az ebből fakadó döbbenet és a szokásos várakozás. Várakozás zöldebbre, kékebbre, tücskökre és puha fűre. Mondatvég tudat. Anyu? Ugye ki fogjuk bírni mi is? Hallod? Ugye majd megbarátkozunk hamar azzal a dologgal? Lesz szép tiszta elménk? És ugye csak örömünkben sírunk azután? Csend. Ez maradt nekünk. Meg a láthatatlan símogatás, ami aztán mindig mosolyt csal az árvák könnyes arcára.