Valami olyan évszámot írunk, ami ezerkilencszáznyolcvannal kezdődik s pár elszánt gyerek a hőmérő higanyszálára tapad.
- Talán ma. - gondolják.
Judit és Piroska egyszerre kéredzkedik ki s így abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy együtt kereshetik a megfelelő szerszámot.
- Valami hegyes végű kellene. - mondja Piroska - Az nem jó. - és eldobatja Judittal a tompát.
Az ablakból nézem a foltot. Még korán van.
Hamarosan megjelenik egy közeli erkélyen Pali bácsi és a fejét csóválja. Okot még senki nem adott a kiabálásra így visszamegy oda, ahonnan jött. Arról a helyről nekünk gyerekeknek nem sok fogalmunk van, mert még sosem járt ott közülünk senki. Legendák terjengenek róla, hogy Pali bácsi kutyájának külön szobája van, de bármennyire izgalmasan hangzik nem vagyunk rá kíváncsiak.
Lassan előkeveredik Peti és Tomaj. Komoly bicikliszerelésbe kezdenek. Eszter Melindával és Katával a medence felfújásáért könyörög. Mindenki a megszokott csoportokba verődve a vakációs rutin szerint nyafog, küzd vagy bóklászik.
A hőmérő higanyszála percről percre felfele kúszik s ahogy eléri a huszonhárom fokot végre én is lemehetek. Csatlakozom Juditékhoz és azonnal megtalálom a megfelelő szerszámot. De még várnunk kell. Császkálunk fel alá és szanaszét. Ebéd, medence, sikoltozás, bringázás, tengó és tollas. Aztán elérkezettnek látjuk az időt. A férfiak fröccsöznek. Talán Pali bácsinak sincs most ideje velünk törődni.
A szurokfolt évek óta egy útkereszteződés közepén található. Igazából nem egy, hanem kettő folt van. Egy nagy és egy kicsi. De mi csak úgy hívjuk "a szurok". Jó szaga van. Ez csakis azt jelentheti, hogy a szurok megolvadt. Valami furcsa erő összeterel minket és lázas bányászásba kezdünk. Mintha tudnánk, hogy hamarosan vége szakad a mókának. Tudjuk.
Ez az utca legizgalmasabb része. Nyáron ugye ott van a szurok és télen a csuszkapálya, aminek hosszáért esésekkel fizetünk. De miért pont Pali bácsit kellett oda költöztetnie a sorsnak?
Nyúlik a szurok, úsznak a botok és mi boldogok vagyunk.
- Büdös kölykök nem takarodtok haza? - üvölti a két fröccstől vörös képű gyerekjátékok őre.
- Dehogynem Pali bácsi. Bocsánat Pali bácsi! Teccik látni? Máris beilleszkedtünk a Pali bácsik tisztességes világába, csak még előtte büdös, rohadt kis kölykök voltunk. Ma már tudjuk, hogy a szurok nem játék. A szurok az szurok és annak ott a helye, ahova letették és különben sem lehet kimosni a ruhánkból. Meg aztán ha belepiszkálunk és hirtelen megváltoznak a körülmények akkor ki tudja milyen formát vesz fel az a csöppnyi világ. Még elesik benne valaki.
Úgyhogy az ilyesmit ma már kikerüljük. Úgy teszünk, mintha nem is létezne. Nem jövünk össze és nem ásunk a megolvadt felszín mélyére.
Igaza volt Pali bácsi, veszélyes a dolgokat megpiszkálni.
- Talán ma. - gondolják.
Judit és Piroska egyszerre kéredzkedik ki s így abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy együtt kereshetik a megfelelő szerszámot.
- Valami hegyes végű kellene. - mondja Piroska - Az nem jó. - és eldobatja Judittal a tompát.
Az ablakból nézem a foltot. Még korán van.
Hamarosan megjelenik egy közeli erkélyen Pali bácsi és a fejét csóválja. Okot még senki nem adott a kiabálásra így visszamegy oda, ahonnan jött. Arról a helyről nekünk gyerekeknek nem sok fogalmunk van, mert még sosem járt ott közülünk senki. Legendák terjengenek róla, hogy Pali bácsi kutyájának külön szobája van, de bármennyire izgalmasan hangzik nem vagyunk rá kíváncsiak.
Lassan előkeveredik Peti és Tomaj. Komoly bicikliszerelésbe kezdenek. Eszter Melindával és Katával a medence felfújásáért könyörög. Mindenki a megszokott csoportokba verődve a vakációs rutin szerint nyafog, küzd vagy bóklászik.
A hőmérő higanyszála percről percre felfele kúszik s ahogy eléri a huszonhárom fokot végre én is lemehetek. Csatlakozom Juditékhoz és azonnal megtalálom a megfelelő szerszámot. De még várnunk kell. Császkálunk fel alá és szanaszét. Ebéd, medence, sikoltozás, bringázás, tengó és tollas. Aztán elérkezettnek látjuk az időt. A férfiak fröccsöznek. Talán Pali bácsinak sincs most ideje velünk törődni.
A szurokfolt évek óta egy útkereszteződés közepén található. Igazából nem egy, hanem kettő folt van. Egy nagy és egy kicsi. De mi csak úgy hívjuk "a szurok". Jó szaga van. Ez csakis azt jelentheti, hogy a szurok megolvadt. Valami furcsa erő összeterel minket és lázas bányászásba kezdünk. Mintha tudnánk, hogy hamarosan vége szakad a mókának. Tudjuk.
Ez az utca legizgalmasabb része. Nyáron ugye ott van a szurok és télen a csuszkapálya, aminek hosszáért esésekkel fizetünk. De miért pont Pali bácsit kellett oda költöztetnie a sorsnak?
Nyúlik a szurok, úsznak a botok és mi boldogok vagyunk.
- Büdös kölykök nem takarodtok haza? - üvölti a két fröccstől vörös képű gyerekjátékok őre.
- Dehogynem Pali bácsi. Bocsánat Pali bácsi! Teccik látni? Máris beilleszkedtünk a Pali bácsik tisztességes világába, csak még előtte büdös, rohadt kis kölykök voltunk. Ma már tudjuk, hogy a szurok nem játék. A szurok az szurok és annak ott a helye, ahova letették és különben sem lehet kimosni a ruhánkból. Meg aztán ha belepiszkálunk és hirtelen megváltoznak a körülmények akkor ki tudja milyen formát vesz fel az a csöppnyi világ. Még elesik benne valaki.
Úgyhogy az ilyesmit ma már kikerüljük. Úgy teszünk, mintha nem is létezne. Nem jövünk össze és nem ásunk a megolvadt felszín mélyére.
Igaza volt Pali bácsi, veszélyes a dolgokat megpiszkálni.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése