Ugrás a fő tartalomra

Zsorzs


- Áh - legyintett keserűen 'em' - hazugság ez is! - mondta félhangosan és megint a piros X-et választotta.

- Mémeket gyártanak. Mossák egymás agyát. Önprovokátorok, nézetdiktátorok! Az ilyen osztana meg inkább egy napi cukit. A műköröm után kettővel azonosul világpolitika témában. Odaírja, hogy mennyire érti, meg átérzi meg tudja. Mindezt egy - természetesen - budapesti fotelből. Mert onnan mindent olyan tisztán lehet látni. Én nem látom át mi folyik itt. Isten őriz, hogy ilyet állítsak. Azzal nagyon lebecsülném az ellenségeimet. Nem konkrétan az én ellenségeim. Tudod hogy értem.

De annyit átlátok legalább, hogy nem látom át. Érzem, hogy össze akarnak zavarni, ezért mondom mindig, hogy minimum két nézőpontból. De ragaszkodnak a jól bevált valamelyikhez. Napi szinten osztják ugyanannak a portálnak a cikkeit. Aztán lehet hallani tőlük ugyanazokat a szavakat. Edgy rövid beszélgetésből kiderül melyik hírportált olvassa. Ez aztán ultratudatos. Őket nem lehet átverni. Ha-ha. A mémet már megint egy amerikai gyártotta, ahogy a történetet is. De ez nem gyanús, mert az Egyesült Államok cuki Mickey egér, meg rózsaszínű felhő, meg barátságos fiatalok lakóhelye, semmi egyéb. Ja. - mondta 'em', beleszürcsölt a kávéjába és lecsapta a gép fedelét. 
- Ne reggel, könyörgöm! - könyörgött 'zé'.  
Aztán 'em' elterelte a gondolatait és más témát választott. Zének igaza volt ehhez még korán van.
- El tudod képzelni milyen az időn kívüliség? - kezdte 'em' ezzel a tőle teljesen szokványos formával.
- Milyen? - kérdezett vissza 'zé'.
- Álmomban láttam. Igen vizuális képben jelent meg. - mondta 'em' s bár tudta, hogy a másikat egyáltalán nem érdekli, mégis lelkesen folytatta.
- Valami faházban laktunk. Nem tudom milyenben, mert azt nem láttam csak tudom, hogy onnan jöttünk ki. Egy domb tetején volt. Szóval kijöttünk és akkor megláttam, hogy az égen nagyon sok hold van és nagyon sok nap. Pont olyasmi fátyolos napsütés volt, mint most és az összes holdfázis és napfázis egyszerre ott volt az égen. Tudtam, hogy ez azt jelenti az időn kívül vagyunk. Mondtam is neked, hogy: "- Látod? Tudod mit jelent ez?" De téged ez akkor sem érdekelt. Pedig izgalmas volt. Főleg látni, hogy az időn kívül nem az van, mint valamelyik filmben még gyerekkoromban, hogy mindenki szoborrá változik, mert az idő megállt. Ez hülyeség. Ha megáll, akkor éppen nincs. Nem? Ha meg nincs, akkor nem hiány keletkezik, hanem minden egyszerre történik. - mondta 'em' és itt egy apró hatásszünetet tartott. 
- Bizarr mi? Minden egyszerre van! - mondta 'em'.
- Ha most ezt elképzelem, akkor megőrülök és még a kávémat sem tudom meginni. - mondta zé.

Áh nem is igaz. Zé nem mondott semmit, csak közönyösen nézett maga elé. De valami hasonlót gondolt.

De mi lett volna, ha azt mondja:

- Furcsa, hogy ezt mondod, mert az előbb, amikor kimentem fát rakni a tűzre, pont ezt láttam az égen csak nem tulajdonítottam neki különösebb jelentőséget!
Vagy milyen lett volna ha ez történik:
-Akkor most már be merem mutatni a láthatatlan barátomat. Zsorzs gyere be kérlek! - mondaná 'zé'.
- Igen? Tényleg bejöhetek? - válaszolná egy hang, de nem látnánk semmit, mert ugye ő egy láthatatlan barát. Együtt kávéznánk, csak a csésze mozogna és amikor Zsorzs foglalkozására terelődne a szó kiderülne, hogy ő az idő egyik ura.
Vagy milyen lett volna ha 'zé' ezt mondja?
- Elgondolkodtató.

Vagy talán még az is jobb lett volna, ha 'zé' zaklatottá válik és kicsit - egészen csipetnyit - megemelt hangon így szól: - Ha minden egyszerre volt álmodban, akkor hogy jöhettünk ki egy faházból, amibe előtte voltunk? Előtte! Érted?

De 'zé' hallgatott. Ezért 'em' keresett egy sávot az agyában, ahol nem léteznek mémek és láthatatlanul elmosolyodott Zsorzs lebegő poharán.






Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Banánhéj keringő

 Aztán hírtelen meleg lett. Nem várt dolgok keveredtek várt dolgokon felüliekkel. Szerettem volna tudni meddig tart az élet és mi van azután. Találkozunk e még és ha igen megismerjük e még egymást. Más nem nagyon érdekelt. Közben virtuálisan fertőzték és gyűlölték egymást sokan. Banánhéjakon táncoltak. Szomorúsággal töltött el az anyagba indokolatlanul mélyre való süllyedésünk. Pedig talán minden pillanat áldott, minden találkozás egy lehetőség a szeretetre. Mi más dolgunk lehet? Az élet dícséretét lágyan énekelték a kis hajtások a földön és a fákon miközben ők is haldokoltak. Mi is közeledtünk ahhoz a ponthoz de lassan áthidalhatatlan távolság ült a kis hajtások éneke és az emberi létezés közé. Pedig csak szeretni kellene. Tisztán, szépen, lágyan, szelíden. Elvárások nélkül szemlélni a létezés bőségét.

Rózsahegy

Száraz lett és szikkadt a talaj. Várj! Nem is mondok igazat. Csúszós sár van odakint. Pedig hónak kéne lennie.  Emlékszel amikor egyszer kioldott az egyik sílécem és egy egész hegyen át csúsztatok utána és visszahoztátok? Álmodok azzal a hellyel. Le tudnám rajzolni az egészet. Nem tudom mitől voltam olyan boldog akkor. Tisztán emlékszem az érzésre.  Évekkel később voltam még ott sokszor, de te arról már nem tudhatsz semmit. Akkor már söröztünk vagy boroztunk - na erre már nem emlékszem tisztán  - és mámorosan száguldottunk le patakokon és erdőkön át egészen a városig.   De én nem azért álmodom azzal a hellyel, pedig Isten bizony azokban az időkben sokkal jobban éreztem magam. Az a gyerekkori pillanat ragadt meg bennem és azt nem tudta felülírni semmi. Pedig nagyon igyekeztem. Akkor vittetek fel először a nagy pályára. Leültem a hóba és néztelek titeket. Egy hókirálynő voltam, de nem tudtam mit kezdeni az érzelmeimmel. Aztán bele is gabalyodtam teljesen. Azóta megtanultam, kezelni őket

Chaplin

2008 vége felé a válságra hivatkozva létszámcsökkentést tartottak a textilgyárban. Ez a létszámcsökkentés olyan jól sikerült, hogy egy év múlva az egész textilipari gyárkerület megszűnt, a hozzá tartozó buszmegállóval együtt. Gréta is ekkor veszítette el állását, pedig azt gondolta ebben a gyárban fog megöregedni és Terivel meg Zsuzsival töltik a nyarakat a zalakarosi üdülőben. Ők hárman annyi mindent átéltek már együtt és ráadásul mindhárman szerették a Balaton szeletet és a meggyes joghurtot.  Gréta a létszámcsökkentés napján piros pufidzsekit, világos farmernadrágot viselt és elsírta magát a buszon. Munkát keresett, de szülővárosában, Hódmezővásárhelyen nem talált, ezért úgy döntött felköltözik Budapestre. El is helyezkedett egy hajlítható csöveket forgalmazó cégnél. Ugyan ő csak papírmunkát végzett, mégis minden áldott nap köpenybe kellett mennie. A munkája abból állt, hogy a munkatársa által leltározott termékeket leltárba foglalta, ezután pedig egy másik munkatársával visszae