Séta egy különleges napon

Egyszer volt, ahol előtte nem, egy magocska. A magocskából csírácska lett, abból pedig bokrocska. A bokrocska három virágot hozott, amiből három apró kislány ugrott elő. A harmadik akkor bukfencezett ki a szirmocskák közül, amikor mindenki mással volt elfoglalva. Az országban, ahol a bokrocska nőtt azon a napon hatalmas ünnepséget rendeztek. Ugyanis valamire nagyon szerettek volna emlékezni az ország lakói, de úgy látszott már elfelejtették, hogy pontosan mire is. Sötét idők jártak akkoriban is és úgy látszik azóta sem tudják mit szeretnének megünnepelni azon a napon, de egy valamiben biztosak, abban, hogy minden évben tűzcsóvákat küldenek az égre és abban gyönyörködnek. Furcsa szokás. Nemde? Ha becsukod a szemed, akkor pontosan olyan, mintha egy háború kellős közepén ücsörögnél.
De térjünk vissza a bokrocska szirmaiból kipottyant harmadik kislányra. Szóval mindenki mással volt elfoglalva és így esett, hogy a kislány messze-messze gurult a bokrocskától. Gondolta felfedezi a világot.
- Na jó. - gondolta át - megelégszik a világnak azzal az aprócska szegletével, ahol az ünnepséget tartják. Nagyon hamar megszerette ezt a szegletet és a benne élő furcsa, elvarázsolt és igen szomorkás embereket. Ahogy cseperedett kezdte észrevenni magán, hogy rá is rejtélyes szomorúság ült akárcsak a többiekre. Nem is lett volna ez olyan nagy baj (dehogynem), hacsak ez a szomorúság nem emlékeztette volna folyton régi mesékre, ahol a királyság kútját megmérgezték.
Azt hiszem ez valami központi kút, amiből nem kellene innia senkinek. De vannak erdei források, amiknek tiszta a vize. Úgyhogy tényleg nem kell. Lehet, hogy fáradtságos megtalálni és bizalom is kell hozzá, hogy beleigyunk egy hegy mélyéből feltörő vízbe, de azt hiszem megéri.
Ennyi jutott eszembe a születésnapomon.

Első séta 37 évesen:

kapu

art nouveau

a háromágú tölgyfa

és a háromágú tölgyfa tündére muhaha

szellemhinta. vagy szellőhinta? nem láttam biztosan.

erre nincsenek szavaim

erre van: totemoszlop