Ugrás a fő tartalomra

Tánc

Megvacsoráztunk. Későre járt és megint úgy látszott nem történik semmi. Az asztal alatt kiszáradt morzsaként hevert néhány tudomány. 
Lenéztem őket.

Földidő szerint pár perccel ezelőtt még ízletes tápláléknak tűntek. Valójában szemét volt az egész. Így, kiszáradva tűnt fel mennyi benne a felesleges részlet.
A konyhában kiégett a fővilágítás. Csak a virtualitás vibrált mesterkélten.
Alkalmatlan utánzat.
A tisztánlátás foltosnak tűnt. Az is volt. Elpakoltam az edényeket, mert a híresztelésekkel ellentétben nem közlekednek maguktól.
Nyelvtanilag helytelen fogalomzavar.
Aztán beindítottam a mosogatógépet, aki ipari dalt duruzsolva tüntette el a tudomány megmaradt mocskát. Ettől a daltól táncra perdült a szakralitás füstös bája. Itt a konyhaasztalon. Bordó volt. A mesterséges fény helyét lassan átvette a természet káprázata.
- Újra táncolok. -mondtam. Megtisztulva minden ócska sallangtól, a spirálerdő bordó tisztásán életre kelt lelkemben a mozdulat.
A fogadalmak pedig - mintha sosem léteztek volna - szertefoszlottak.



Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Eső

- Évike legyél szíves és mondjad meg a Ferinek, hogy ne menjen rá a fűre legközelebb! - Csókolom nem tetszett látni, hogy szembe jött a Laci? Máshogy nem férünk el. - kiabált a csirkéktől Feri. Zsuzsi néni pontosan tudta, hogy Feri is hallani fogja, de vele nem beszélt, mert utálta ezért kiabált a feleségével rendszeresen, ha Ferivel volt problémája. Utált mindenkit, mint ahogy szinte mindenki utált már mindenkit. Zsuzsi néni például azért utálta Ferit, mert nem hagyta, hogy leuralja az utcát.  - Azt akkor csodálkozik ha kirakom majd a sziklakertből a köveket az út szélére! - mormogta magában Zsuzsi néni és bement. Azonnal telefonált is szerencsétlen öccsének Tabajcsra, hogy jöjjön át kirakni a köveket, mert ő már nem bírja elviselni, hogy az előkertjét tönkreteszi az a mocskos szomszéd.  Szóval Zsuzsi néni mocskos szomszédnak hívta Ferit. Zsuzsi nénit a legtöbben mocskos komcsinak hívták. Feri nem így hívta, mert ő nem politizált. Az ő szemében Zsuzsi néni simán csak egy mocs...
Megjegyzés küldése
További információk

Friedrich Sebastian Vallone

Ostoba sorsom megtalálásának története, fejcsóválással kísért lépteim árnyékába bújva élt. A sorok idősebbek, mint én magam. Eredetük a ködös homályba vész. Remélhetem csak, hogy lesz oly derék kutató, ki bátorságban messze előttem jár, s egykoron majd fény derít e zavaros rejtélyre.
Megjegyzés küldése
További információk

A szennyeskosár

Azon az estén négy centiméter, csillogó hó borult a tájra. Ez a négy centiméter volt idén az első megkésett havacska, ami koránt sem volt elegendő egy egységes hótakarónak. Itt ott kilógott belőle a helyi mindenség. A csillogás a fagypont alá süllyedt hőmérséklet elegáns mutatója volt.  Bon az előző ténytől boldogan, egy kicsit későbbi erdei sétát tervezgetve lépett a frissen épült ház hálószobájába, hogy összeszedje a szennyest és bedobja a mosógépbe az első mosást. Megy az a gép magától is míg ő határozottabban életre kel. A házban mindenfelé kinyitogatott dobozok, egy fél élet kincseit mutogatták. A hálószoba sötétlila ágytakaró volt a nappalok fölött. Pár pillanattal ezelőtt tompán hullámzott ki alóla a valóság két szűrője, hogy mielőtt bármit is leszűrnének fogat mossanak és kávézzanak egyet.  De a sors a szűrők beindulását ma egészen máshogy tervezte. Éppen ezért Bon először illúziónak vélte a látottakat. A négy méteres, impozáns magasságot tartó baloldali fal enyhé...
Megjegyzés küldése
További információk