Ugrás a fő tartalomra

Tánc

Megvacsoráztunk. Későre járt és megint úgy látszott nem történik semmi. Az asztal alatt kiszáradt morzsaként hevert néhány tudomány. 
Lenéztem őket.

Földidő szerint pár perccel ezelőtt még ízletes tápláléknak tűntek. Valójában szemét volt az egész. Így, kiszáradva tűnt fel mennyi benne a felesleges részlet.
A konyhában kiégett a fővilágítás. Csak a virtualitás vibrált mesterkélten.
Alkalmatlan utánzat.
A tisztánlátás foltosnak tűnt. Az is volt. Elpakoltam az edényeket, mert a híresztelésekkel ellentétben nem közlekednek maguktól.
Nyelvtanilag helytelen fogalomzavar.
Aztán beindítottam a mosogatógépet, aki ipari dalt duruzsolva tüntette el a tudomány megmaradt mocskát. Ettől a daltól táncra perdült a szakralitás füstös bája. Itt a konyhaasztalon. Bordó volt. A mesterséges fény helyét lassan átvette a természet káprázata.
- Újra táncolok. -mondtam. Megtisztulva minden ócska sallangtól, a spirálerdő bordó tisztásán életre kelt lelkemben a mozdulat.
A fogadalmak pedig - mintha sosem léteztek volna - szertefoszlottak.



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Sötét délutánceruzák

Télvégi, vitaminhiányos, sötét délutánceruzák használják papírnak fehér arcomat. Nem fiatal de még nem is öreg az a kettő kis ablak rajta. Odakint állatok eszik egymást, az egyik élőre a másik tetemekre jár. Idebent az ebből fakadó döbbenet és a szokásos várakozás. Várakozás zöldebbre, kékebbre, tücskökre és puha fűre. Mondatvég tudat. Anyu? Ugye ki fogjuk bírni mi is? Hallod? Ugye majd megbarátkozunk hamar azzal a dologgal? Lesz szép tiszta elménk? És ugye csak örömünkben sírunk azután? Csend. Ez maradt nekünk. Meg a láthatatlan símogatás, ami aztán mindig mosolyt csal az árvák könnyes arcára.

Történelem

Egyszer - úgy tíz évvel ezelőtt - araszoltam a dugóban a Moszkva (!) tér felől a Margit-híd irányába. Unottan bambultam magam elé. Két autóval előttem, a másik sávban, a piros lámpánál megállt egy lovaskocsi. Sajnáltam a két természeti lényt, aki ott topogott a zajos fémek között. Ekkor egyikőjük könnyített magán. A folyamat sokáig tartott és a frissen keletkezett tavacska lassan kúszott a zebra irányába. A lámpa zöldre váltott és a lovaskocsi tovább ment.
A dugó nagy volt, így amikor ismét pirosra váltott a lámpa ott álltam pontosan a zebra előtt. Mellettem, balra megállt a villamos és rohanó gyalogosok lepték el a nedves csíkokat. Emlékszem meleg nyári nap volt. A következő pár másodpercet ezért magas hőmérsékleten rögzítve tároltam. Néztem, ahogy az emberek végigtrappolnak a kis tócsában, belélegzik természetes gőzét mit sem sejtve eredetéről. Az utolsó kis csoportban egy fiatal lány kulcs csomót ejtett az aranyló pocsolya közepébe, majd megállt, sietve felvette és zsebre dugta a f…

Atlantiszi sürgöny

Korszakalkotó Moho Sapiens Stop
Lehanyatló tömeges - ugyanazt - kihallás Stop
Apró-pót valóság, kék-bár szörf, digitális-álomvilág Stop
Politikai és vagy primitív celeb vetítés, vakítás-sláger Stop
Fenntarthatatlan fejlődés Stop
Egymás ellen de generált antigenerációk
Szakadék szélesség hosszúsági fokkal,
foggal-körömmel, karommal,
soha le nem bomló kacatokkal,
elmeszennyező szemetekkel,
szemtelen, nemtelen,
karmahalmozó,
mindenevő
alakokkal
Stop
Stop
Stop