Megvacsoráztunk. Későre járt és megint úgy látszott nem történik semmi. Az asztal alatt kiszáradt morzsaként hevert néhány tudomány.
Lenéztem őket.Földidő szerint pár perccel ezelőtt még ízletes tápláléknak tűntek. Valójában szemét volt az egész. Így, kiszáradva tűnt fel mennyi benne a felesleges részlet.
A konyhában kiégett a fővilágítás. Csak a virtualitás vibrált mesterkélten.
Alkalmatlan utánzat.
A tisztánlátás foltosnak tűnt. Az is volt. Elpakoltam az edényeket, mert a híresztelésekkel ellentétben nem közlekednek maguktól.
Nyelvtanilag helytelen fogalomzavar.
Aztán beindítottam a mosogatógépet, aki ipari dalt duruzsolva tüntette el a tudomány megmaradt mocskát. Ettől a daltól táncra perdült a szakralitás füstös bája. Itt a konyhaasztalon. Bordó volt. A mesterséges fény helyét lassan átvette a természet káprázata.
- Újra táncolok. -mondtam. Megtisztulva minden ócska sallangtól, a spirálerdő bordó tisztásán életre kelt lelkemben a mozdulat.
A fogadalmak pedig - mintha sosem léteztek volna - szertefoszlottak.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése