Ugrás a fő tartalomra

szorongó napokon

Kificamodott a lelki mélység és lakkcsizmákban mászkál a körúton.

Mivoltunkat elvesztettük egy iskolai kirándulás után.

Szorongó napokon mély levegőbe burkolózva aludj el.

Lassúságból szövöm kanalam merülési pozícióját az élet vizébe. Mire meríthetnék, mások behabzsolják.

Lakhatatlan világban a legszebb játék hazudni egy másvilágról.

Óvodai ablakon, hóesésben, kibambulva szereztem élményeim legjavát.

Marionett kötelekkel, embermassza vágy-hajszolva: természetes jelenség.

Pár éve az unalomélmény lett a legkeresettebb gyógyszer extrém helyzetbetegségek kezelésére.

Felmásznék egy villanyoszlopra és azzal ijesztgetném a madarakat, hogy nem tudok repülni.

Leteszem  a leheletem, felveszek egy másik formát, mikor minden szem csukva tartja magát ilyen és  hasonló dolgok látványától.

Szivárvány lelkem tornádóba csavarodik hideg és meleg érzelmek találkozásakor.

Vállamat megfeszítve nagycsavarral dobok hátra minden gondot, mikor nincs is baj.

Cél a legmélyebb pont megkeresése. További cél azzal a hellyel nem lehet. 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Eső

- Évike legyél szíves és mondjad meg a Ferinek, hogy ne menjen rá a fűre legközelebb! - Csókolom nem tetszett látni, hogy szembe jött a Laci? Máshogy nem férünk el. - kiabált a csirkéktől Feri. Zsuzsi néni pontosan tudta, hogy Feri is hallani fogja, de vele nem beszélt, mert utálta ezért kiabált a feleségével rendszeresen, ha Ferivel volt problémája. Utált mindenkit, mint ahogy szinte mindenki utált már mindenkit. Zsuzsi néni például azért utálta Ferit, mert nem hagyta, hogy leuralja az utcát.  - Azt akkor csodálkozik ha kirakom majd a sziklakertből a köveket az út szélére! - mormogta magában Zsuzsi néni és bement. Azonnal telefonált is szerencsétlen öccsének Tabajcsra, hogy jöjjön át kirakni a köveket, mert ő már nem bírja elviselni, hogy az előkertjét tönkreteszi az a mocskos szomszéd.  Szóval Zsuzsi néni mocskos szomszédnak hívta Ferit. Zsuzsi nénit a legtöbben mocskos komcsinak hívták. Feri nem így hívta, mert ő nem politizált. Az ő szemében Zsuzsi néni simán csak egy mocs...

Beismerő vallomás

Rózsaszirom volt a lét. Bokros, szúrós nyúlvánnyal tartotta önmagát. Bódulatot árasztott sovány, vérszínű tánca lefelé a talp alatti sárba, ahol barnás enyészete tátott szájjal várta. A való azonban láthatatlanul tartott tovább. Pára volt, meg csigáknak nedű s még ennél is több maradt e szédült, kis világ. Az anyagban szavatosság lejárta után, átlényegült a tizenegyes szitán, sután. Nem láthatta, kinek ujjbegyén a tartóelem szúrt szűk figyelmet, önmaga nevetséges fájdalmára. Úgyhogy talán senki se látta.

Sötét délutánceruzák

Télvégi, vitaminhiányos, sötét délutánceruzák használják papírnak fehér arcomat. Nem fiatal de még nem is öreg az a kettő kis ablak rajta. Odakint állatok eszik egymást, az egyik élőre a másik tetemekre jár. Idebent az ebből fakadó döbbenet és a szokásos várakozás. Várakozás zöldebbre, kékebbre, tücskökre és puha fűre. Mondatvég tudat. Anyu? Ugye ki fogjuk bírni mi is? Hallod? Ugye majd megbarátkozunk hamar azzal a dologgal? Lesz szép tiszta elménk? És ugye csak örömünkben sírunk azután? Csend. Ez maradt nekünk. Meg a láthatatlan símogatás, ami aztán mindig mosolyt csal az árvák könnyes arcára.