Ugrás a fő tartalomra

Nyomatékosan kijelentem, hogy ezek a szövegek összefüggenek önmagukkal és velem

Hullámos lábú bútorok tartanak műanyag dobozokat magukon.Nekem is hullámos a lábam, furcsa masszát tartok rajtuk élő és halott sejtekkel.

Lakóim csöngetnek a fejemben. Ki akarnak jönni.
Ettől néha hányok. Nem láthatja senki. Én sem.

Álharang hazudik delet. Olyankor megpihenni nem szabad.

Árnyékmozgást elősegítő gimnasztikát gyertyafényben, szeles időben érdemes gyakorolni.

Hanyat-homlok zuhanok egy fa karjaiba, hogy letörvén a védelmező végtagokat velük együtt porladjak szét.

Olajos dolgokat csúztatok a gyomromba, utazzanak kényelmesebben a belső tájakon.

Neongyíkok háborúznak évezredek óta keményszájúakkal és a hőmérséklettel.

Fog egy mandularügyet  és űrhajóra  gondol. Látszólag nincs összefüggés, de ő olyan pici, hogy az univerzum nem is látja.

Kell még birsalmafa rózsaszín, tavaszi szirmokkal egész évben. Vagy nem erre való a génmanipuláció?

Bábeli nyelvzavar akadt a torkomon gondolkozás közben.

Ölelem magam a betűimmel nagyon.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Eső

- Évike legyél szíves és mondjad meg a Ferinek, hogy ne menjen rá a fűre legközelebb! - Csókolom nem tetszett látni, hogy szembe jött a Laci? Máshogy nem férünk el. - kiabált a csirkéktől Feri. Zsuzsi néni pontosan tudta, hogy Feri is hallani fogja, de vele nem beszélt, mert utálta ezért kiabált a feleségével rendszeresen, ha Ferivel volt problémája. Utált mindenkit, mint ahogy szinte mindenki utált már mindenkit. Zsuzsi néni például azért utálta Ferit, mert nem hagyta, hogy leuralja az utcát.  - Azt akkor csodálkozik ha kirakom majd a sziklakertből a köveket az út szélére! - mormogta magában Zsuzsi néni és bement. Azonnal telefonált is szerencsétlen öccsének Tabajcsra, hogy jöjjön át kirakni a köveket, mert ő már nem bírja elviselni, hogy az előkertjét tönkreteszi az a mocskos szomszéd.  Szóval Zsuzsi néni mocskos szomszédnak hívta Ferit. Zsuzsi nénit a legtöbben mocskos komcsinak hívták. Feri nem így hívta, mert ő nem politizált. Az ő szemében Zsuzsi néni simán csak egy mocs...
Megjegyzés küldése
További információk

Friedrich Sebastian Vallone

Ostoba sorsom megtalálásának története, fejcsóválással kísért lépteim árnyékába bújva élt. A sorok idősebbek, mint én magam. Eredetük a ködös homályba vész. Remélhetem csak, hogy lesz oly derék kutató, ki bátorságban messze előttem jár, s egykoron majd fény derít e zavaros rejtélyre.
Megjegyzés küldése
További információk

A szennyeskosár

Azon az estén négy centiméter, csillogó hó borult a tájra. Ez a négy centiméter volt idén az első megkésett havacska, ami koránt sem volt elegendő egy egységes hótakarónak. Itt ott kilógott belőle a helyi mindenség. A csillogás a fagypont alá süllyedt hőmérséklet elegáns mutatója volt.  Bon az előző ténytől boldogan, egy kicsit későbbi erdei sétát tervezgetve lépett a frissen épült ház hálószobájába, hogy összeszedje a szennyest és bedobja a mosógépbe az első mosást. Megy az a gép magától is míg ő határozottabban életre kel. A házban mindenfelé kinyitogatott dobozok, egy fél élet kincseit mutogatták. A hálószoba sötétlila ágytakaró volt a nappalok fölött. Pár pillanattal ezelőtt tompán hullámzott ki alóla a valóság két szűrője, hogy mielőtt bármit is leszűrnének fogat mossanak és kávézzanak egyet.  De a sors a szűrők beindulását ma egészen máshogy tervezte. Éppen ezért Bon először illúziónak vélte a látottakat. A négy méteres, impozáns magasságot tartó baloldali fal enyhé...
Megjegyzés küldése
További információk