Ugrás a fő tartalomra

Nyomatékosan kijelentem, hogy ezek a szövegek összefüggenek önmagukkal és velem

Hullámos lábú bútorok tartanak műanyag dobozokat magukon.Nekem is hullámos a lábam, furcsa masszát tartok rajtuk élő és halott sejtekkel.

Lakóim csöngetnek a fejemben. Ki akarnak jönni.
Ettől néha hányok. Nem láthatja senki. Én sem.

Álharang hazudik delet. Olyankor megpihenni nem szabad.

Árnyékmozgást elősegítő gimnasztikát gyertyafényben, szeles időben érdemes gyakorolni.

Hanyat-homlok zuhanok egy fa karjaiba, hogy letörvén a védelmező végtagokat velük együtt porladjak szét.

Olajos dolgokat csúztatok a gyomromba, utazzanak kényelmesebben a belső tájakon.

Neongyíkok háborúznak évezredek óta keményszájúakkal és a hőmérséklettel.

Fog egy mandularügyet  és űrhajóra  gondol. Látszólag nincs összefüggés, de ő olyan pici, hogy az univerzum nem is látja.

Kell még birsalmafa rózsaszín, tavaszi szirmokkal egész évben. Vagy nem erre való a génmanipuláció?

Bábeli nyelvzavar akadt a torkomon gondolkozás közben.

Ölelem magam a betűimmel nagyon.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Eső

- Évike legyél szíves és mondjad meg a Ferinek, hogy ne menjen rá a fűre legközelebb! - Csókolom nem tetszett látni, hogy szembe jött a Laci? Máshogy nem férünk el. - kiabált a csirkéktől Feri. Zsuzsi néni pontosan tudta, hogy Feri is hallani fogja, de vele nem beszélt, mert utálta ezért kiabált a feleségével rendszeresen, ha Ferivel volt problémája. Utált mindenkit, mint ahogy szinte mindenki utált már mindenkit. Zsuzsi néni például azért utálta Ferit, mert nem hagyta, hogy leuralja az utcát.  - Azt akkor csodálkozik ha kirakom majd a sziklakertből a köveket az út szélére! - mormogta magában Zsuzsi néni és bement. Azonnal telefonált is szerencsétlen öccsének Tabajcsra, hogy jöjjön át kirakni a köveket, mert ő már nem bírja elviselni, hogy az előkertjét tönkreteszi az a mocskos szomszéd.  Szóval Zsuzsi néni mocskos szomszédnak hívta Ferit. Zsuzsi nénit a legtöbben mocskos komcsinak hívták. Feri nem így hívta, mert ő nem politizált. Az ő szemében Zsuzsi néni simán csak egy mocs...

Beismerő vallomás

Rózsaszirom volt a lét. Bokros, szúrós nyúlvánnyal tartotta önmagát. Bódulatot árasztott sovány, vérszínű tánca lefelé a talp alatti sárba, ahol barnás enyészete tátott szájjal várta. A való azonban láthatatlanul tartott tovább. Pára volt, meg csigáknak nedű s még ennél is több maradt e szédült, kis világ. Az anyagban szavatosság lejárta után, átlényegült a tizenegyes szitán, sután. Nem láthatta, kinek ujjbegyén a tartóelem szúrt szűk figyelmet, önmaga nevetséges fájdalmára. Úgyhogy talán senki se látta.

Sötét délutánceruzák

Télvégi, vitaminhiányos, sötét délutánceruzák használják papírnak fehér arcomat. Nem fiatal de még nem is öreg az a kettő kis ablak rajta. Odakint állatok eszik egymást, az egyik élőre a másik tetemekre jár. Idebent az ebből fakadó döbbenet és a szokásos várakozás. Várakozás zöldebbre, kékebbre, tücskökre és puha fűre. Mondatvég tudat. Anyu? Ugye ki fogjuk bírni mi is? Hallod? Ugye majd megbarátkozunk hamar azzal a dologgal? Lesz szép tiszta elménk? És ugye csak örömünkben sírunk azután? Csend. Ez maradt nekünk. Meg a láthatatlan símogatás, ami aztán mindig mosolyt csal az árvák könnyes arcára.