Ugrás a fő tartalomra

Amíg ti aludtatok

Amíg ti aludtatok a macskák ellopták a reményt. Amúgy is csak egy labda volt, gurult ide oda. Néha láttuk csak a naplementében meg amikor valaki ránk mosolygott.

Most varrhatunk egy másikat. Lassan, óvatosan érzésekből, amik a jövőre kétségek nélkül utalnak. Esős napon eleve nem lehet, mert elolvad a sárban. Várnunk kell a szép időre. A macskák most alszanak. Lábujjhegyen járunk, suttogva beszélünk az új labda anyagáról. Nem lesz benne skarlát szín és ketté vált gyűlölet. A bolondok kétségbeesett okoskodása köddé válik majd a közelében. Kisgyerekek fognak felnőni mellette sok tudásvággyal és lesz bennük tisztelet. Acsarkodás nélkül, hálával érik bennük a szelídség és tűntetés helyett rendet raknak végre a szobájukban. Az öregek meséket írnak nem politikai hozzászólásokat és akkor majd megtudjuk hogy mi is az a bölcsesség. Amerre elgurul, ott karácsonykor hó lesz, tavasszal lágy napsütés. Még két napot kell várni a varrásig. Addig szerzünk anyagot. Ha elkészül csodaszép lesz és majd jobban vigyázunk rá. Bár tudjuk, a macskák úgyis ellopják minden fénymentes éjszakán. 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Eső

- Évike legyél szíves és mondjad meg a Ferinek, hogy ne menjen rá a fűre legközelebb! - Csókolom nem tetszett látni, hogy szembe jött a Laci? Máshogy nem férünk el. - kiabált a csirkéktől Feri. Zsuzsi néni pontosan tudta, hogy Feri is hallani fogja, de vele nem beszélt, mert utálta ezért kiabált a feleségével rendszeresen, ha Ferivel volt problémája. Utált mindenkit, mint ahogy szinte mindenki utált már mindenkit. Zsuzsi néni például azért utálta Ferit, mert nem hagyta, hogy leuralja az utcát.  - Azt akkor csodálkozik ha kirakom majd a sziklakertből a köveket az út szélére! - mormogta magában Zsuzsi néni és bement. Azonnal telefonált is szerencsétlen öccsének Tabajcsra, hogy jöjjön át kirakni a köveket, mert ő már nem bírja elviselni, hogy az előkertjét tönkreteszi az a mocskos szomszéd.  Szóval Zsuzsi néni mocskos szomszédnak hívta Ferit. Zsuzsi nénit a legtöbben mocskos komcsinak hívták. Feri nem így hívta, mert ő nem politizált. Az ő szemében Zsuzsi néni simán csak egy mocs...

Beismerő vallomás

Rózsaszirom volt a lét. Bokros, szúrós nyúlvánnyal tartotta önmagát. Bódulatot árasztott sovány, vérszínű tánca lefelé a talp alatti sárba, ahol barnás enyészete tátott szájjal várta. A való azonban láthatatlanul tartott tovább. Pára volt, meg csigáknak nedű s még ennél is több maradt e szédült, kis világ. Az anyagban szavatosság lejárta után, átlényegült a tizenegyes szitán, sután. Nem láthatta, kinek ujjbegyén a tartóelem szúrt szűk figyelmet, önmaga nevetséges fájdalmára. Úgyhogy talán senki se látta.

Véletlenül meghallottam

A tarló közül egy sárga lepke repült, az utolsó fényben mindig megnyugvó égbolt irányába. Durga tekintetével követte a kellemes kis kontúrt, mikor mögötte feltűnt a menetrend szerinti sárkány. A sárkány zajos szárnyaira hat apró, kócos négylábú vonyítva reagált és a rét túlsó felén addig kísérték a különös lényt, amíg gazdájuk épített határán egymás hátára nem kenődtek. A kudarcos vadászat után csend lett, amit egyedül a sárkány hatalmas szárnyainak suhogása töltött meg élettel. Durga tátott szájjal nézte a lepke helyét betöltő lény suhanását. A nap úgy bukott le, mintha egy hanyagul az asztalra vetett narancs huppanna a konyhakőre, magával víve színének és illatának minden báját. A sárkány helyét átvették a sötét hegyoldal rejtélyes felvillanó fényei, amik a semmiből tűntek elő, hogy minden logikusan magyarázható történetet megcáfolva cikázzanak fel s alá, mielőtt a feketeség végleg uralma alá hajtja a tájat. Durga álmokban rögzült, felülírhatatlan, édes, ismerős tájakon járt és magá...