Ugrás a fő tartalomra

Amíg ti aludtatok

Amíg ti aludtatok a macskák ellopták a reményt. Amúgy is csak egy labda volt, gurult ide oda. Néha láttuk csak a naplementében meg amikor valaki ránk mosolygott.

Most varrhatunk egy másikat. Lassan, óvatosan érzésekből, amik a jövőre kétségek nélkül utalnak. Esős napon eleve nem lehet, mert elolvad a sárban. Várnunk kell a szép időre. A macskák most alszanak. Lábujjhegyen járunk, suttogva beszélünk az új labda anyagáról. Nem lesz benne skarlát szín és ketté vált gyűlölet. A bolondok kétségbeesett okoskodása köddé válik majd a közelében. Kisgyerekek fognak felnőni mellette sok tudásvággyal és lesz bennük tisztelet. Acsarkodás nélkül, hálával érik bennük a szelídség és tűntetés helyett rendet raknak végre a szobájukban. Az öregek meséket írnak nem politikai hozzászólásokat és akkor majd megtudjuk hogy mi is az a bölcsesség. Amerre elgurul, ott karácsonykor hó lesz, tavasszal lágy napsütés. Még két napot kell várni a varrásig. Addig szerzünk anyagot. Ha elkészül csodaszép lesz és majd jobban vigyázunk rá. Bár tudjuk, a macskák úgyis ellopják minden fénymentes éjszakán. 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Eső

- Évike legyél szíves és mondjad meg a Ferinek, hogy ne menjen rá a fűre legközelebb! - Csókolom nem tetszett látni, hogy szembe jött a Laci? Máshogy nem férünk el. - kiabált a csirkéktől Feri. Zsuzsi néni pontosan tudta, hogy Feri is hallani fogja, de vele nem beszélt, mert utálta ezért kiabált a feleségével rendszeresen, ha Ferivel volt problémája. Utált mindenkit, mint ahogy szinte mindenki utált már mindenkit. Zsuzsi néni például azért utálta Ferit, mert nem hagyta, hogy leuralja az utcát.  - Azt akkor csodálkozik ha kirakom majd a sziklakertből a köveket az út szélére! - mormogta magában Zsuzsi néni és bement. Azonnal telefonált is szerencsétlen öccsének Tabajcsra, hogy jöjjön át kirakni a köveket, mert ő már nem bírja elviselni, hogy az előkertjét tönkreteszi az a mocskos szomszéd.  Szóval Zsuzsi néni mocskos szomszédnak hívta Ferit. Zsuzsi nénit a legtöbben mocskos komcsinak hívták. Feri nem így hívta, mert ő nem politizált. Az ő szemében Zsuzsi néni simán csak egy mocs...

Beismerő vallomás

Rózsaszirom volt a lét. Bokros, szúrós nyúlvánnyal tartotta önmagát. Bódulatot árasztott sovány, vérszínű tánca lefelé a talp alatti sárba, ahol barnás enyészete tátott szájjal várta. A való azonban láthatatlanul tartott tovább. Pára volt, meg csigáknak nedű s még ennél is több maradt e szédült, kis világ. Az anyagban szavatosság lejárta után, átlényegült a tizenegyes szitán, sután. Nem láthatta, kinek ujjbegyén a tartóelem szúrt szűk figyelmet, önmaga nevetséges fájdalmára. Úgyhogy talán senki se látta.

Sötét délutánceruzák

Télvégi, vitaminhiányos, sötét délutánceruzák használják papírnak fehér arcomat. Nem fiatal de még nem is öreg az a kettő kis ablak rajta. Odakint állatok eszik egymást, az egyik élőre a másik tetemekre jár. Idebent az ebből fakadó döbbenet és a szokásos várakozás. Várakozás zöldebbre, kékebbre, tücskökre és puha fűre. Mondatvég tudat. Anyu? Ugye ki fogjuk bírni mi is? Hallod? Ugye majd megbarátkozunk hamar azzal a dologgal? Lesz szép tiszta elménk? És ugye csak örömünkben sírunk azután? Csend. Ez maradt nekünk. Meg a láthatatlan símogatás, ami aztán mindig mosolyt csal az árvák könnyes arcára.