Ugrás a fő tartalomra

Létezem

öntudatára ébredt volna az egész?
okos lett az ember?
az információ birtoklás együtt jár az önálló gondolatalkotás képességével?
más más csatornákra hullámzunk s így természetes, hogy egyre élesebben válunk el egymástól?
a szél könnyedén szerzett titulusainkat lobogtassa tarka zászlók helyett?
alatta gyülevész csoportok üvölthetik; egyik a másiknak:
te vagya hülye! te vagya hülye!
a tele vízió és a virtuális világ minket szolgál?
az oktatás - ebben a formájában - valóban értünk van?

Vagy:
Uniformizál és egyszerű bábokká, szabadnak hitt rabszolgákká, könnyen mozgatható tömeggé varázsol?
Esetleg  minél tovább tart, annál komolyabb az agymosás és több a melléktermék?
Hallottál már a messiásfóbiáról?
Elitképzésről?
Kiválasztottság érzésről?
Papírgyűjtés 80-as IQ-val? Hm?
Vajon tudod mi a különbség másolás és alkotás között?
Tapasztalat és elmélet között?
Kritika és ítélet között?
Oktatás és kioktatás között?
Elismerés és seggnyalás között?
Hála és hajbókolás között?


Helyettem:
Beszéld meg velük, én nem érek rá, mert fákat ölelgetek.
Szállj vitába velük, én naplementét nézek, csak adott mennyiség elérhető számomra.
Értsd meg őket, én nem érek rá mert gyerekrajzokat csodálok.
Utáld őket, mert nekem az az energia varázsbot keresésre kell.
Hagyd, hogy lenézzenek, amíg én a Mágus hegyről nézek le.
Kérdezz vissza ötven év múlva, hogy tudtak ekkorát tévedni, addig én ötvenszer tévedek el egy titkos völgyben.
Hidd el hogy szabad vagy, hogy azért oktatnak, hogy viríthass a diplomáddal én addig az összes oklevelem elégetem egy tarka rét közepén és papírok helyett egy harmatcseppben tükröződő arcban ismeri el a mindenség, hogy létezem. Az erdőlakók jöttömre nem szaladnak messzire és valami azt súgja átutazóban vagyok. Ahogy te is. Nem vagy felettem és nem vagy alattam, de sosem lehetünk egyenlőek.





Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Banánhéj keringő

 Aztán hírtelen meleg lett. Nem várt dolgok keveredtek várt dolgokon felüliekkel. Szerettem volna tudni meddig tart az élet és mi van azután. Találkozunk e még és ha igen megismerjük e még egymást. Más nem nagyon érdekelt. Közben virtuálisan fertőzték és gyűlölték egymást sokan. Banánhéjakon táncoltak. Szomorúsággal töltött el az anyagba indokolatlanul mélyre való süllyedésünk. Pedig talán minden pillanat áldott, minden találkozás egy lehetőség a szeretetre. Mi más dolgunk lehet? Az élet dícséretét lágyan énekelték a kis hajtások a földön és a fákon miközben ők is haldokoltak. Mi is közeledtünk ahhoz a ponthoz de lassan áthidalhatatlan távolság ült a kis hajtások éneke és az emberi létezés közé. Pedig csak szeretni kellene. Tisztán, szépen, lágyan, szelíden. Elvárások nélkül szemlélni a létezés bőségét.

Rózsahegy

Száraz lett és szikkadt a talaj. Várj! Nem is mondok igazat. Csúszós sár van odakint. Pedig hónak kéne lennie.  Emlékszel amikor egyszer kioldott az egyik sílécem és egy egész hegyen át csúsztatok utána és visszahoztátok? Álmodok azzal a hellyel. Le tudnám rajzolni az egészet. Nem tudom mitől voltam olyan boldog akkor. Tisztán emlékszem az érzésre.  Évekkel később voltam még ott sokszor, de te arról már nem tudhatsz semmit. Akkor már söröztünk vagy boroztunk - na erre már nem emlékszem tisztán  - és mámorosan száguldottunk le patakokon és erdőkön át egészen a városig.   De én nem azért álmodom azzal a hellyel, pedig Isten bizony azokban az időkben sokkal jobban éreztem magam. Az a gyerekkori pillanat ragadt meg bennem és azt nem tudta felülírni semmi. Pedig nagyon igyekeztem. Akkor vittetek fel először a nagy pályára. Leültem a hóba és néztelek titeket. Egy hókirálynő voltam, de nem tudtam mit kezdeni az érzelmeimmel. Aztán bele is gabalyodtam teljesen. Azóta megtanultam, kezelni őket

Chaplin

2008 vége felé a válságra hivatkozva létszámcsökkentést tartottak a textilgyárban. Ez a létszámcsökkentés olyan jól sikerült, hogy egy év múlva az egész textilipari gyárkerület megszűnt, a hozzá tartozó buszmegállóval együtt. Gréta is ekkor veszítette el állását, pedig azt gondolta ebben a gyárban fog megöregedni és Terivel meg Zsuzsival töltik a nyarakat a zalakarosi üdülőben. Ők hárman annyi mindent átéltek már együtt és ráadásul mindhárman szerették a Balaton szeletet és a meggyes joghurtot.  Gréta a létszámcsökkentés napján piros pufidzsekit, világos farmernadrágot viselt és elsírta magát a buszon. Munkát keresett, de szülővárosában, Hódmezővásárhelyen nem talált, ezért úgy döntött felköltözik Budapestre. El is helyezkedett egy hajlítható csöveket forgalmazó cégnél. Ugyan ő csak papírmunkát végzett, mégis minden áldott nap köpenybe kellett mennie. A munkája abból állt, hogy a munkatársa által leltározott termékeket leltárba foglalta, ezután pedig egy másik munkatársával visszae