Ugrás a fő tartalomra

Altató

Egy apró mozdulat és elrontod a képet. Ne ficánkolj!

Látomás állomás!
Megérkeztél.
Lelkendező kezdet!
Morzsaként hull veszted.
Homályos, ingoványos, céltalan cérnaszálon vánszorgó tátongó távlat.
Bábos márványos ábrázat.
Könnyed köríven töröld le a könnyed!


Várakoztál, tapostál, tanácstalan lapoztál,
Zakatolva haboztál.
Állj!
Dobd fel az érmét!
Ne várd visszaestét!
Aludd át az estét!
Mormolj, dúdolj fecskét!
Előzz mágus lepkét!
Csitt!

S ha megírtad a leckét,
Simítsd álmod testét!
Csutakot, latyakot,
Vasalt lelked avatott.
S látod?
Ott a túlparton,
mosoly ül egy új arcon.




Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Sötét délutánceruzák

Télvégi, vitaminhiányos, sötét délutánceruzák használják papírnak fehér arcomat. Nem fiatal de még nem is öreg az a kettő kis ablak rajta. Odakint állatok eszik egymást, az egyik élőre a másik tetemekre jár. Idebent az ebből fakadó döbbenet és a szokásos várakozás. Várakozás zöldebbre, kékebbre, tücskökre és puha fűre. Mondatvég tudat. Anyu? Ugye ki fogjuk bírni mi is? Hallod? Ugye majd megbarátkozunk hamar azzal a dologgal? Lesz szép tiszta elménk? És ugye csak örömünkben sírunk azután? Csend. Ez maradt nekünk. Meg a láthatatlan símogatás, ami aztán mindig mosolyt csal az árvák könnyes arcára.

Történelem

Egyszer - úgy tíz évvel ezelőtt - araszoltam a dugóban a Moszkva (!) tér felől a Margit-híd irányába. Unottan bambultam magam elé. Két autóval előttem, a másik sávban, a piros lámpánál megállt egy lovaskocsi. Sajnáltam a két természeti lényt, aki ott topogott a zajos fémek között. Ekkor egyikőjük könnyített magán. A folyamat sokáig tartott és a frissen keletkezett tavacska lassan kúszott a zebra irányába. A lámpa zöldre váltott és a lovaskocsi tovább ment.
A dugó nagy volt, így amikor ismét pirosra váltott a lámpa ott álltam pontosan a zebra előtt. Mellettem, balra megállt a villamos és rohanó gyalogosok lepték el a nedves csíkokat. Emlékszem meleg nyári nap volt. A következő pár másodpercet ezért magas hőmérsékleten rögzítve tároltam. Néztem, ahogy az emberek végigtrappolnak a kis tócsában, belélegzik természetes gőzét mit sem sejtve eredetéről. Az utolsó kis csoportban egy fiatal lány kulcs csomót ejtett az aranyló pocsolya közepébe, majd megállt, sietve felvette és zsebre dugta a f…

Atlantiszi sürgöny

Korszakalkotó Moho Sapiens Stop
Lehanyatló tömeges - ugyanazt - kihallás Stop
Apró-pót valóság, kék-bár szörf, digitális-álomvilág Stop
Politikai és vagy primitív celeb vetítés, vakítás-sláger Stop
Fenntarthatatlan fejlődés Stop
Egymás ellen de generált antigenerációk
Szakadék szélesség hosszúsági fokkal,
foggal-körömmel, karommal,
soha le nem bomló kacatokkal,
elmeszennyező szemetekkel,
szemtelen, nemtelen,
karmahalmozó,
mindenevő
alakokkal
Stop
Stop
Stop