Éjszakában éberen
Nézegetem lelkedet
Árnya folyton megremeg.
Színes körhintádon ülsz,
Ha újat látsz 'hátradűlsz'
Karba teszed két kezed
Nem érzed a végzeted.
A végzet egy kis madár.
Nem közelít, szemben áll.
Mindig ott van, sose lesz
Kísérgetni sose rest.
Pazarolod a napod,
Lopod s másnak sem adod.
Felszíneket gyűjtögetsz,
Kerülöd a mélyeket.
Nem tudom, hogy mire várunk
Fél lábujjon kártyán állunk.
És ez még csak nem is vár
Egy alaplap, égen áll.
Ezer éves kegyelem.
Egységes és eleven.
Tenyereden tenyerem.
Ragasztó a lelkemen.
Mi ez, ha nem ....
Megjegyzések
Megjegyzés küldése