Megtöltjük a teret, használjuk az időt,
vadul véssük bele "itt jártunk" azelőtt.
Kisimul az idő, kiürül a tér.
Nyomok nem maradnak
csak a semmi szelíd madarai lüktető szárnyukkal suhannak.
Nincs szem ami lássa,
gömb terünk zárt kályha,
belül leszünk mind
egymás kis szikrája.
Az a madár többé nem repül nekünk sem,
senki másnak csak az utolsó, nagy, virtuális robbanásnak.
vadul véssük bele "itt jártunk" azelőtt.
Kisimul az idő, kiürül a tér.
Nyomok nem maradnak
csak a semmi szelíd madarai lüktető szárnyukkal suhannak.
Nincs szem ami lássa,
gömb terünk zárt kályha,
belül leszünk mind
egymás kis szikrája.
Az a madár többé nem repül nekünk sem,
senki másnak csak az utolsó, nagy, virtuális robbanásnak.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése