Vajas kalácsról írtam s boldogságra gondoltam közben. Nem volt ez olyan nagyon régen.
Ma pedig, ahogy Andival sütöttük a citromhéj és mazsola illatú csodát újra eszembe jutott a boldogság.
Vártam őt, de nem jött. Nem adja magát nekem. Valaki másnak a vállán csücsül és puha csókot lehel arra a szerencsés vállra. Attól kipirul az arca és bizsereg a szája széle. Annyira, hogy lehetetlen visszatartania, azt a - minden mással összetéveszthetetlen - rózsás mosolyt.
Nekem a vállamra egy apró sárkány kucorodott. Folyton tüzet olt belém. Mi tagadás szeretem a kis fenevadat, de a mosoly helyett, belül magas tűzön égek és néha köhögök egyet, mint amikor a kukta kiengedi magából a feszültséget. Így nem robbanok föl idő előtt.
Néha arra gondolok, jó volna ha mindketten megférnének a vállamon, de ahhoz nagyon ki kéne húzni magam.
Ma pedig, ahogy Andival sütöttük a citromhéj és mazsola illatú csodát újra eszembe jutott a boldogság.
Vártam őt, de nem jött. Nem adja magát nekem. Valaki másnak a vállán csücsül és puha csókot lehel arra a szerencsés vállra. Attól kipirul az arca és bizsereg a szája széle. Annyira, hogy lehetetlen visszatartania, azt a - minden mással összetéveszthetetlen - rózsás mosolyt.
Nekem a vállamra egy apró sárkány kucorodott. Folyton tüzet olt belém. Mi tagadás szeretem a kis fenevadat, de a mosoly helyett, belül magas tűzön égek és néha köhögök egyet, mint amikor a kukta kiengedi magából a feszültséget. Így nem robbanok föl idő előtt.
Néha arra gondolok, jó volna ha mindketten megférnének a vállamon, de ahhoz nagyon ki kéne húzni magam.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése