Nem gondolkoztak sokat. Úgy általában sem, de ma végképp nem. Elindultak a szokott helyre, hogy gyilkos ösztöneik kiélése helyett, - annak mímelése közben inkább - iszogassanak.
A víz fekete volt, s az áldozatok ma messze elkerülték őket. Kit érdekel? Ma már ez nem létkérdés.
A nádas meg-meg mozdult, de őket ez egyáltalán nem nyugtalanította. Pedig volt abban a hangban valami földöntúli.
Egyszer egyikük, aztán másikuk húzta meg az üveget és nagyot kortyolt.
Csak a nád suhogott egyre közelebb, csak a kortyok szaporították egymást. A botok mozdulatlanul hevertek mellettük. Egy árva szó nem hagyta el a szájukat. Az egyetlen hang - a nádsuhogás szelíd társa - a kortyolás utáni kilégzés volt.
Szavakra nem fecsérelték a drága időt. Beszélgetni? Minek? Harminc év alatt mindent elmondtak már egymásnak, amit csak lehet. Vagy mégsem?
A Holdat eltakarta a Föld, a csillagokat bámulták hát. Nem volt más szemnek való.
Még egy korty és még negyed óra csillagfénybambulás után végre az egyikük határozottan megszólalt:
- EEEh hát minden el alalkú!
A víz fekete volt, s az áldozatok ma messze elkerülték őket. Kit érdekel? Ma már ez nem létkérdés.
A nádas meg-meg mozdult, de őket ez egyáltalán nem nyugtalanította. Pedig volt abban a hangban valami földöntúli.
Egyszer egyikük, aztán másikuk húzta meg az üveget és nagyot kortyolt.
Csak a nád suhogott egyre közelebb, csak a kortyok szaporították egymást. A botok mozdulatlanul hevertek mellettük. Egy árva szó nem hagyta el a szájukat. Az egyetlen hang - a nádsuhogás szelíd társa - a kortyolás utáni kilégzés volt.
Szavakra nem fecsérelték a drága időt. Beszélgetni? Minek? Harminc év alatt mindent elmondtak már egymásnak, amit csak lehet. Vagy mégsem?
A Holdat eltakarta a Föld, a csillagokat bámulták hát. Nem volt más szemnek való.
Még egy korty és még negyed óra csillagfénybambulás után végre az egyikük határozottan megszólalt:
- EEEh hát minden el alalkú!