Írni kéne minden nap. Annyi minden nincs.
Hogy megmaradjon mi nem is volt, elveszett temérdek kincs.
Egy kacsa négy kis kerékkel, amit húzni lehetett.
Az aranyos kutyás játékunk, amiben csonttokkal lépegetsz.
Szagos megrágott radírok, sárgák meg rózsaszínek.
A tisztaság, a nagy álmok s hogy veletek lehetek.
A reggeli rohanás, az ácsorgás a hideg buszokon
A két forint a zsebemben s hazafele a vicc maraton.
A szánkó ami gyors volt, a leggyorsabb talán
S apánk, aki csinálta saját kézzel ám.
A maci még megvan, meg Zsuzsi is a sápadt kisbaba,
De elmúlt régen az orromból az óvoda rideg szaga.
A kislányom szó is eltűnt már s ki mondta messze jár
nem kéne semmi más nekem ha őt visszahozhatnám.
- Évike legyél szíves és mondjad meg a Ferinek, hogy ne menjen rá a fűre legközelebb! - Csókolom nem tetszett látni, hogy szembe jött a Laci? Máshogy nem férünk el. - kiabált a csirkéktől Feri. Zsuzsi néni pontosan tudta, hogy Feri is hallani fogja, de vele nem beszélt, mert utálta ezért kiabált a feleségével rendszeresen, ha Ferivel volt problémája. Utált mindenkit, mint ahogy szinte mindenki utált már mindenkit. Zsuzsi néni például azért utálta Ferit, mert nem hagyta, hogy leuralja az utcát. - Azt akkor csodálkozik ha kirakom majd a sziklakertből a köveket az út szélére! - mormogta magában Zsuzsi néni és bement. Azonnal telefonált is szerencsétlen öccsének Tabajcsra, hogy jöjjön át kirakni a köveket, mert ő már nem bírja elviselni, hogy az előkertjét tönkreteszi az a mocskos szomszéd. Szóval Zsuzsi néni mocskos szomszédnak hívta Ferit. Zsuzsi nénit a legtöbben mocskos komcsinak hívták. Feri nem így hívta, mert ő nem politizált. Az ő szemében Zsuzsi néni simán csak egy mocs...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése