Bomlott szerkezetű metamorfózis, megfordult a szélirány. Szupercellába bújt egyszer a szakrálisan szürke lány. Felkelt veled, szemét csukta, nem zavarta fényeid Fáját gacsok megmardosták, hát megfente a késeit. Újrarendez, szépet tervez, bár a szőlő nem ereszt. Kis bicskával vágdossa le a nedvet vesztett keretet. Hiányukból mágikus, bordó bájitalt csavar, Csak azt hagyja meg belőle amit az ősanya akar. Piperkőc, kis csipeszekkel, évezrede válogat. Tudatos préslények alatt, titkos könnycsepp tóvá, tengerré dagad. - Nem baj. - vállat húz a kislány - a holnap újat tartogat. Szerkezete átszilárdul, csillog barna fényszeme, Tartogat még meglepetést,vajas kalácsos reggele. Eltölthetünk újra együtt néhány, szép évezredet. Esélyesnek látom egyszer nem leszek félszerkezet.