Ugrás a fő tartalomra

Alkonyat volt és az is maradt

/Mindenmentes alkonyat./
Egy kisiklott vonat a meg nem valósult mappába süllyesztette az estét.
Most meg melange, mammatuszok, szélerők és "az alapvető klímaváltozás határán", keserű - ritkábban édes üzeneteket szürcsölünk.
Felcsillan a remény, de valaki más szemében és mi még ennek is tudunk örülni.
Belehúzunk a februárba, egy fotelbe vagy egy ágyba, szénhidrát csökkentett diétába, "dobj sok halott fát a kazánba!" Tesszük a szépet, kék-keretes képek regélnek rólunk csalimeséket, hesteg elfáradtam a nyájba, egy tükrös szobába, ami a pilisi csendes, békés felverődő sárba állva várat önnön magára.
Alkonyat volt igen és az is maradt.
Aztán újra széldémon tánc bambulás. Tekintetünkből ezt olvastam: 
“Idén nem is volt tél, így elmaradt a megtisztulás.”

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Női identitásod mint áru? /nőnapra/

Szívem szerint egy gyűjtés következne itt arról, hogy milyen mocskos módja van a női identitással való kufárkodásnak, ugyanis kuruzslók egész hada lepte el a virtuális világot. De hogy ne legyen nagyon bő lére eresztve helyette a teljesség igénye nélküli felsorolás következik. Hol a vérrel festés hozza meg majd a hőn áhított és elveszített nőiességedet, hol szertartások - akár drogok bevonásával - méhszertartások /pin@gőzölés/ öröm vagy transztáncok /tingli-tangli szabadon "mert mi másokat nem fogunk követni" jobbra zár balra zár szanaszét, ettől leszünk szabadok. Általános körítés a papnőség, kis archetípusos duma, némi gagyi légzőgyakorlat. Elvonulások amik egyszerű receptek a gyógyulásra.  Ha esetleg bármelyikben volt már részed ne bánd, mert nagyon jól működő pszichológiai csapda áldozata lettél. Törődj bele ez van! Az a bizonyos egyszerű recept Végy egy bizonytalan lelkiállapotú embert és kínálj neki azonnali és nagyon egyszerű gyógyulást, tisztulást, egészséget vagy val

Sóhaj vagy kérés

Egy állandósult gondolat, mardossa a torkomat, mint az idei tavasz - általa - lassúlni látszik az ébredésre váró akarat.

Mínusz én világ

Ha nem lennék nem lenne bátorságom, Betűkből összehordott ágas-bogasságom. Nem sírnál - ha nem lennék - értem S én nem bánnám - de ezt most nem értem. A jelenhez képest lenne csak hiány. Naptól takart részem alatt nem lenne árny, S egy kismadár eggyel kevesebbet szólna, Nem lépnék előre, így sima maradna egy őszi tócsa. Persze csak ha nem mennél arra, Valami hiány érzéstől némán hajtva. Fejedet lógatva néznéd a tócsát ott lennt S belelépnél, hogy azt a furcsa ürességet - amiben épp magadat nézed - szétkend.