Ugrás a fő tartalomra

Soha

Gyönyörű volt a reggel.
Bokros, fás és sárga meg rózsaszín.
Egy tegnaputáni vágyban és hársfatealázban vártam, vártam rád.
Üzenni már nem akartam semmit.
Ismered az egyetlen szót, ami mindent, mindent, mindent felülír.
Mint ez a hajnali némaság.
A madaras mondókák nélküli, cifrátlan, igaz, egyszerű valóság.
Nejlonzacskót kerestem, hogy gyűrött érzéseim belepakoljam pár viszonzatlan, átlátszó kupacba.
Kiszórtam a gondolatmorzsákat ide, ide, ide, ide ebbe a világító dobozba.
S az üres szatyor tele lett anyagtalan tartalmam legjavával.
Fiókba tettem, hogy célba ne érjen soha, soha, soha, soha, soha.



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Női identitásod mint áru? /nőnapra/

Szívem szerint egy gyűjtés következne itt arról, hogy milyen mocskos módja van a női identitással való kufárkodásnak, ugyanis kuruzslók egész hada lepte el a virtuális világot. De hogy ne legyen nagyon bő lére eresztve helyette a teljesség igénye nélküli felsorolás következik. Hol a vérrel festés hozza meg majd a hőn áhított és elveszített nőiességedet, hol szertartások - akár drogok bevonásával - méhszertartások /pin@gőzölés/ öröm vagy transztáncok /tingli-tangli szabadon "mert mi másokat nem fogunk követni" jobbra zár balra zár szanaszét, ettől leszünk szabadok. Általános körítés a papnőség, kis archetípusos duma, némi gagyi légzőgyakorlat. Elvonulások amik egyszerű receptek a gyógyulásra.  Ha esetleg bármelyikben volt már részed ne bánd, mert nagyon jól működő pszichológiai csapda áldozata lettél. Törődj bele ez van! Az a bizonyos egyszerű recept Végy egy bizonytalan lelkiállapotú embert és kínálj neki azonnali és nagyon egyszerű gyógyulást, tisztulást, egészséget vagy val

Sóhaj vagy kérés

Egy állandósult gondolat, mardossa a torkomat, mint az idei tavasz - általa - lassúlni látszik az ébredésre váró akarat.

Nem tetszik

Fontosak e a megnyílvánulások a virtuális világban? Ha úgy érezzük igen, akkor mégis kinek és miért? Sokszor úgy érzem nekem fontos, hogy elmondjak valamit, kiálljak valami mellett de másnak nem igazán fontos ezért legtöbbször meg is tartom magamnak. Viszont tegnap este sírós röhögőgörcsöt kaptam egy hozzászólástól és komolyan elgondolkoztam. Ezért most veszem a bátorságot és megnyílvánulok. Szeritem a virtuális közösségi platformok át fogják venni a média szerepét. Teljesen lejáratták magukat a minden oldalról fizetett propaganda hírportálok. Azon kívűl, hogy a hitelességük már rég megkérdőjeleződött - remélem, hogy mindenki szemében és minden oldalon -  teljesen beszűkült a kommunikációjuk. De már majdnem hogy mindegy is, mert az információ úgy áramlik közöttünk különböző platformokon, mint a gondolat. Olyan sebessen és színesen. Ez amúgy egy csoda, de van egy kellemetlen oldala is. Na mondom mi volt tegnap. Nézegettem egy számomra nagyra becsült festőművész képét, egy gyűjteményes o