Ugrás a fő tartalomra

Faceizmus (áltudományos izmushatározó)

Első értelmében multikulturális nárcisztikus mozgalom. Közvetlenül a nyugatinak mondott társadalom morális szétesése után jelent meg, a virtuális téren keresztül, elmefertőzés formájában. De jellegét tekintve egyszerre mutat oda-vissza hatásokat.
Első sejtjét a közösségi portálok alkották. A mozgalom célja az volt, hogy bárki tetszőleges arcot öltsön és tudtán kívűl váljon részévé egy irányított szervezkedésnek, eltöröljék a tollasozást, a bográcsozást, emellett a faceisták kezdettől fogva ellenségei voltak az önálló gondolatoknak és a valódi intim emberi kapcsolatoknak. A szervezkedés gyorsan haladt előre, annyira, hogy a faceisták kirekesztően bántak az arcoskodni képtelenekkel és azokkal akik mondataikat - a még megmaradt emberi beszélgetések alatt - képtelenek voltak a "jobbat mondok..." vagy az "az semmi..." szöveggel kezdeni. 
Ettől kezdve a F. szó a győzelme a faceista nárcisztikumból származó új virtuális rendet s az alapjául szolgáló elméleti elgondolásokat és tanokat jelenti. Az ideológia szélsebesen terjedt a kultúrában. Az emberi alapgondolatok nagy része valamilyen közösségi portálon futó egyszerű kép szöveg kombinációjú mémre vezethető vissza.  Az események pszichológiai értelemben vett kizárólagos külső kamerázásáért és egyben fizikális külső kamerázásáért is a faceizmus felelős, miközben a faceista felületeken a legelterjedtebb üzenet a "légy jelen! "élj a jelenben!" így egy lehetetlen paradoxon. 
A faceizmus következetesen gerjeszti az egyén, mint fotó elsődlegességének elvét. A faceizmus az emberi társadalmon belüli aktuális feszültségeket az ú.n. profilképen általában színekkel jelöli és ezen a szinten ki is merűl.
A F. alatt futó rendszer minden egyén legapróbb szokásait és gondolatait képes rögzíteni, tárolni, és összeállítani napi faceista vizuális hipnózis adagját. A célok egyenlőre nem tisztázottak.

A kép valódi:





Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Eső

- Évike legyél szíves és mondjad meg a Ferinek, hogy ne menjen rá a fűre legközelebb! - Csókolom nem tetszett látni, hogy szembe jött a Laci? Máshogy nem férünk el. - kiabált a csirkéktől Feri. Zsuzsi néni pontosan tudta, hogy Feri is hallani fogja, de vele nem beszélt, mert utálta ezért kiabált a feleségével rendszeresen, ha Ferivel volt problémája. Utált mindenkit, mint ahogy szinte mindenki utált már mindenkit. Zsuzsi néni például azért utálta Ferit, mert nem hagyta, hogy leuralja az utcát.  - Azt akkor csodálkozik ha kirakom majd a sziklakertből a köveket az út szélére! - mormogta magában Zsuzsi néni és bement. Azonnal telefonált is szerencsétlen öccsének Tabajcsra, hogy jöjjön át kirakni a köveket, mert ő már nem bírja elviselni, hogy az előkertjét tönkreteszi az a mocskos szomszéd.  Szóval Zsuzsi néni mocskos szomszédnak hívta Ferit. Zsuzsi nénit a legtöbben mocskos komcsinak hívták. Feri nem így hívta, mert ő nem politizált. Az ő szemében Zsuzsi néni simán csak egy mocs...

Beismerő vallomás

Rózsaszirom volt a lét. Bokros, szúrós nyúlvánnyal tartotta önmagát. Bódulatot árasztott sovány, vérszínű tánca lefelé a talp alatti sárba, ahol barnás enyészete tátott szájjal várta. A való azonban láthatatlanul tartott tovább. Pára volt, meg csigáknak nedű s még ennél is több maradt e szédült, kis világ. Az anyagban szavatosság lejárta után, átlényegült a tizenegyes szitán, sután. Nem láthatta, kinek ujjbegyén a tartóelem szúrt szűk figyelmet, önmaga nevetséges fájdalmára. Úgyhogy talán senki se látta.

Sötét délutánceruzák

Télvégi, vitaminhiányos, sötét délutánceruzák használják papírnak fehér arcomat. Nem fiatal de még nem is öreg az a kettő kis ablak rajta. Odakint állatok eszik egymást, az egyik élőre a másik tetemekre jár. Idebent az ebből fakadó döbbenet és a szokásos várakozás. Várakozás zöldebbre, kékebbre, tücskökre és puha fűre. Mondatvég tudat. Anyu? Ugye ki fogjuk bírni mi is? Hallod? Ugye majd megbarátkozunk hamar azzal a dologgal? Lesz szép tiszta elménk? És ugye csak örömünkben sírunk azután? Csend. Ez maradt nekünk. Meg a láthatatlan símogatás, ami aztán mindig mosolyt csal az árvák könnyes arcára.