Ugrás a fő tartalomra

Jobbról és balról


Jobbról nézve:

Leteremtett, veled eledeles, kék elefántos masnievő leves, zakóban búcsúzós nyárvégi levegőn sétálok veled. Hovatovább? Kiüresedve bambuljak le.
Lemondott program vagyok. Egy lomha éjfél utáni műsor. Felravatalozott nemzedék. Lóvá tett farsangi hangutánzás. Kálváriareggeli. Keresztboltozatos apszis. Leleményutó. Fanfár. Lapos kő tavon. Bolond kérész. Lambadázó kis szoknya. Sarlatán növendék. Nonfigura. Rakoncátlan rojt. Sejtelem. Egy majom. Egy el nem tékozolt este sarja. Forgács. Gyerekes lampion. Holnemvoltamba kapaszkodó mese. Vágytalanná vágyó malacpersely. Se bú se báj. Hatos, szalagos ajándék. Szelíd vadalmafa oldalhajtása. Faragatlan villám sújtotta fűz. Nemedék.
Vagy holdsugár vagyok vagy csillag vagy elmegyek hozzád vagy te jössz vagy maradok madaram.

Balról nézve:

Napkelet, békeszigetelő fa, megértett, együtt érző, csillogó szerelemerdő, langyos szellő, rétre fekvő szeretet, narancsliget illata, táncoló patak levegő, bóbita, kék szitakötő, gyertyaláng, hajnali ottmaradás, pacsirtadal, csendes réti harmat, lomtalan nyugodt tavaszi reggel, rezgő vadvirág, szép őszi levél, hideg víz.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Eső

- Évike legyél szíves és mondjad meg a Ferinek, hogy ne menjen rá a fűre legközelebb! - Csókolom nem tetszett látni, hogy szembe jött a Laci? Máshogy nem férünk el. - kiabált a csirkéktől Feri. Zsuzsi néni pontosan tudta, hogy Feri is hallani fogja, de vele nem beszélt, mert utálta ezért kiabált a feleségével rendszeresen, ha Ferivel volt problémája. Utált mindenkit, mint ahogy szinte mindenki utált már mindenkit. Zsuzsi néni például azért utálta Ferit, mert nem hagyta, hogy leuralja az utcát.  - Azt akkor csodálkozik ha kirakom majd a sziklakertből a köveket az út szélére! - mormogta magában Zsuzsi néni és bement. Azonnal telefonált is szerencsétlen öccsének Tabajcsra, hogy jöjjön át kirakni a köveket, mert ő már nem bírja elviselni, hogy az előkertjét tönkreteszi az a mocskos szomszéd.  Szóval Zsuzsi néni mocskos szomszédnak hívta Ferit. Zsuzsi nénit a legtöbben mocskos komcsinak hívták. Feri nem így hívta, mert ő nem politizált. Az ő szemében Zsuzsi néni simán csak egy mocs...

Beismerő vallomás

Rózsaszirom volt a lét. Bokros, szúrós nyúlvánnyal tartotta önmagát. Bódulatot árasztott sovány, vérszínű tánca lefelé a talp alatti sárba, ahol barnás enyészete tátott szájjal várta. A való azonban láthatatlanul tartott tovább. Pára volt, meg csigáknak nedű s még ennél is több maradt e szédült, kis világ. Az anyagban szavatosság lejárta után, átlényegült a tizenegyes szitán, sután. Nem láthatta, kinek ujjbegyén a tartóelem szúrt szűk figyelmet, önmaga nevetséges fájdalmára. Úgyhogy talán senki se látta.

Sötét délutánceruzák

Télvégi, vitaminhiányos, sötét délutánceruzák használják papírnak fehér arcomat. Nem fiatal de még nem is öreg az a kettő kis ablak rajta. Odakint állatok eszik egymást, az egyik élőre a másik tetemekre jár. Idebent az ebből fakadó döbbenet és a szokásos várakozás. Várakozás zöldebbre, kékebbre, tücskökre és puha fűre. Mondatvég tudat. Anyu? Ugye ki fogjuk bírni mi is? Hallod? Ugye majd megbarátkozunk hamar azzal a dologgal? Lesz szép tiszta elménk? És ugye csak örömünkben sírunk azután? Csend. Ez maradt nekünk. Meg a láthatatlan símogatás, ami aztán mindig mosolyt csal az árvák könnyes arcára.