Motorkacér

...félálomban a sorok közötti részt mindig meg meg alva...

...és ott, ahol a tó, az a kis szürke semmi várt - ők látták ilyennek, akiket mindig többieknek hívunk - rádobtam a vízre fadeszkámat és hatalmas fehér, színes madarammal siklottunk át a világokon. Dimenzióugrató volt bárhova az állóvíz. Mi jártunk is ott a mindenhol, mégis csak a tavon. Ők, - akiket mindig többieknek hívunk - kívülről nézték a jelenetet, amit nem láttak. De akkor mit néztek annyira? 

- Van, hogy azt nézzük mit nem látunk. - mondta madaram. 

Madaram, nyitott szárnyú énmagam repítette nézőpontom felettem, hogy lenézvén onnan, örömmel töltsön el látványom. Nem beszéltünk, csak siklottunk a túlpartra. Madaram nagyobb volt, mint kis idővel ezelőtt a hátsóülésen. Tízszer akkora és ezeregyszer fényesebb. Csodamadár volt. Nem ragadozott, de senkinek nem volt prédája, mert nem látták, mégis tisztelte aki csak elgondolta.  A nádasnál már kontinensekkel arrébb reggeliztünk aranyfényt.  Jóllaktunk és siklottuk tovább a távolságot. De mekkorát? Sem időben, sem térben nem mérhette aki képes rá, mert nem fért efféle fogalmakba. Aztán amikor már megtettük ami megtehető és megjártuk ami megjárható visszaszálltunk az autóba. Ő megint hátraült és elrejtette csodamagát. Próbáltam rábeszélni, hogy mutassa milyen, de "csakis utánam" szemmel nézett az összeszűkült fénnyelő. 

- Én nem. Nem. Nekem fontosabb a biztonság, mint a kényelem. - mondtam és tudtam, hogy igazat beszélek. 

"Ez baj" szemmel folytatta nem beszélős nézését. Sírtam, de csak olyan belül, hogy madaram se lássa.
Aztán dolgomhoz fordultam. Nehogy mégis.
- Mondták, hogy vezessek. - mondtam. - Nem. Nem mintha te nem vezetnél jól de én hiper sőt extra biztonságosan élek. Csak azért.
- Told el a motort inkább a kútra. - ezt rakta oda válasznak.
- Van mikor sarkonfordul a biztonság. - mondta madaram.

Akkor toltuk a motort és vagánynak tűntünk. Madaram meg egyre kisebb lett én meg pajkos sőt inkább kacér. Motorkacér.
Mire visszamentem madár picit mutatott magából. A fejét. Hogy az milyen szép volt! Fehér meg színes. Úgy néztem őt, mintha egy angyal szállt volna le az égből, ők pedig - akiket többieknek hívunk - nem látták, de közben nem látták szépnek. Ki akarták rakni. 

- Hagyjuk ott! - akaratoskodtak; hogy egy madár büdös, koszos meg betegségeket terjeszt. Legfőképpen meg semmi haszna és egy ilyennek még a húsa sem finom.
Nyugalom! Nem hagytam és nem is fogom hagyni, hogy bárki beleszóljon. Megvédem madaram.
Talán legközelebb megértik.
Szélevesztett? Pedig pontosan arról szól, ami most mindent megváltoztathatna!