Ugrás a fő tartalomra

Létezem

öntudatára ébredt volna az egész?
okos lett az ember?
az információ birtoklás együtt jár az önálló gondolatalkotás képességével?
más más csatornákra hullámzunk s így természetes, hogy egyre élesebben válunk el egymástól?
a szél könnyedén szerzett titulusainkat lobogtassa tarka zászlók helyett?
alatta gyülevész csoportok üvölthetik; egyik a másiknak:
te vagya hülye! te vagya hülye!
a tele vízió és a virtuális világ minket szolgál?
az oktatás - ebben a formájában - valóban értünk van?

Vagy:
Uniformizál és egyszerű bábokká, szabadnak hitt rabszolgákká, könnyen mozgatható tömeggé varázsol?
Esetleg  minél tovább tart, annál komolyabb az agymosás és több a melléktermék?
Hallottál már a messiásfóbiáról?
Elitképzésről?
Kiválasztottság érzésről?
Papírgyűjtés 80-as IQ-val? Hm?
Vajon tudod mi a különbség másolás és alkotás között?
Tapasztalat és elmélet között?
Kritika és ítélet között?
Oktatás és kioktatás között?
Elismerés és seggnyalás között?
Hála és hajbókolás között?


Helyettem:
Beszéld meg velük, én nem érek rá, mert fákat ölelgetek.
Szállj vitába velük, én naplementét nézek, csak adott mennyiség elérhető számomra.
Értsd meg őket, én nem érek rá mert gyerekrajzokat csodálok.
Utáld őket, mert nekem az az energia varázsbot keresésre kell.
Hagyd, hogy lenézzenek, amíg én a Mágus hegyről nézek le.
Kérdezz vissza ötven év múlva, hogy tudtak ekkorát tévedni, addig én ötvenszer tévedek el egy titkos völgyben.
Hidd el hogy szabad vagy, hogy azért oktatnak, hogy viríthass a diplomáddal én addig az összes oklevelem elégetem egy tarka rét közepén és papírok helyett egy harmatcseppben tükröződő arcban ismeri el a mindenség, hogy létezem. Az erdőlakók jöttömre nem szaladnak messzire és valami azt súgja átutazóban vagyok. Ahogy te is. Nem vagy felettem és nem vagy alattam, de sosem lehetünk egyenlőek.





Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Eső

- Évike legyél szíves és mondjad meg a Ferinek, hogy ne menjen rá a fűre legközelebb! - Csókolom nem tetszett látni, hogy szembe jött a Laci? Máshogy nem férünk el. - kiabált a csirkéktől Feri. Zsuzsi néni pontosan tudta, hogy Feri is hallani fogja, de vele nem beszélt, mert utálta ezért kiabált a feleségével rendszeresen, ha Ferivel volt problémája. Utált mindenkit, mint ahogy szinte mindenki utált már mindenkit. Zsuzsi néni például azért utálta Ferit, mert nem hagyta, hogy leuralja az utcát.  - Azt akkor csodálkozik ha kirakom majd a sziklakertből a köveket az út szélére! - mormogta magában Zsuzsi néni és bement. Azonnal telefonált is szerencsétlen öccsének Tabajcsra, hogy jöjjön át kirakni a köveket, mert ő már nem bírja elviselni, hogy az előkertjét tönkreteszi az a mocskos szomszéd.  Szóval Zsuzsi néni mocskos szomszédnak hívta Ferit. Zsuzsi nénit a legtöbben mocskos komcsinak hívták. Feri nem így hívta, mert ő nem politizált. Az ő szemében Zsuzsi néni simán csak egy mocs...

Beismerő vallomás

Rózsaszirom volt a lét. Bokros, szúrós nyúlvánnyal tartotta önmagát. Bódulatot árasztott sovány, vérszínű tánca lefelé a talp alatti sárba, ahol barnás enyészete tátott szájjal várta. A való azonban láthatatlanul tartott tovább. Pára volt, meg csigáknak nedű s még ennél is több maradt e szédült, kis világ. Az anyagban szavatosság lejárta után, átlényegült a tizenegyes szitán, sután. Nem láthatta, kinek ujjbegyén a tartóelem szúrt szűk figyelmet, önmaga nevetséges fájdalmára. Úgyhogy talán senki se látta.

Sötét délutánceruzák

Télvégi, vitaminhiányos, sötét délutánceruzák használják papírnak fehér arcomat. Nem fiatal de még nem is öreg az a kettő kis ablak rajta. Odakint állatok eszik egymást, az egyik élőre a másik tetemekre jár. Idebent az ebből fakadó döbbenet és a szokásos várakozás. Várakozás zöldebbre, kékebbre, tücskökre és puha fűre. Mondatvég tudat. Anyu? Ugye ki fogjuk bírni mi is? Hallod? Ugye majd megbarátkozunk hamar azzal a dologgal? Lesz szép tiszta elménk? És ugye csak örömünkben sírunk azután? Csend. Ez maradt nekünk. Meg a láthatatlan símogatás, ami aztán mindig mosolyt csal az árvák könnyes arcára.