Ugrás a fő tartalomra

Nem jobbnak kell lenni hanem jónak!

Egy nap furcsaságainak gyűjteménye:
1. Gyűjtöttem két vicces mozdulatot. (Az egyiket el tudom magyarázni. Hátrafelé kell menni anélkül, hogy a talpad elemelnéd a talajtól és a két lábfejed elmozdítanád egymástól.)
2. A furcsa mappában megint landolt egy screenshot a híradóból. 

3. Eltöltöttem egy informatikai hullaházban három órát. 
4. Csodálkoztam, hogy egy hét, egy napnak tűnik. (Gyanítom a hármas pont összefügg a négyessel.)
5. Telefonálás közben szaloncukrokon repülő malacokat rajzoltam és még sok hasonlót.
6. Ránéztem az egyetemi évek fotóira és hányingert kaptam: szó szerint.
- Szorongástanfolyam megfelelési kényszerben szenvedőknek. - gondoltam. 
7. Rájöttem, hogy ká versenyszelleme nemhogy nem lelkesít, hanem lehangol.
Aki akar nevezzen be az egy életen átívelő "legyen mindenki jobb mindenkinél" rendezvénysorozatra! De nélkülem. - gondoltam.
Cél szentesít! - mondják. Győzzön a legagresszívabb és emeljétek piedesztálra!
Vaaagy leheeet hooogy:
Nem jobbnak kell lenni hanem jónak. -gondoltam.
8. Listát írtam a furcsaságaimról.
9. Listába gyűjtött furcsaságaim közé külön pontba foglaltam, hogy listát írtam.
10. és még ezt is listáztam
...







Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Eső

- Évike legyél szíves és mondjad meg a Ferinek, hogy ne menjen rá a fűre legközelebb! - Csókolom nem tetszett látni, hogy szembe jött a Laci? Máshogy nem férünk el. - kiabált a csirkéktől Feri. Zsuzsi néni pontosan tudta, hogy Feri is hallani fogja, de vele nem beszélt, mert utálta ezért kiabált a feleségével rendszeresen, ha Ferivel volt problémája. Utált mindenkit, mint ahogy szinte mindenki utált már mindenkit. Zsuzsi néni például azért utálta Ferit, mert nem hagyta, hogy leuralja az utcát.  - Azt akkor csodálkozik ha kirakom majd a sziklakertből a köveket az út szélére! - mormogta magában Zsuzsi néni és bement. Azonnal telefonált is szerencsétlen öccsének Tabajcsra, hogy jöjjön át kirakni a köveket, mert ő már nem bírja elviselni, hogy az előkertjét tönkreteszi az a mocskos szomszéd.  Szóval Zsuzsi néni mocskos szomszédnak hívta Ferit. Zsuzsi nénit a legtöbben mocskos komcsinak hívták. Feri nem így hívta, mert ő nem politizált. Az ő szemében Zsuzsi néni simán csak egy mocs...

Beismerő vallomás

Rózsaszirom volt a lét. Bokros, szúrós nyúlvánnyal tartotta önmagát. Bódulatot árasztott sovány, vérszínű tánca lefelé a talp alatti sárba, ahol barnás enyészete tátott szájjal várta. A való azonban láthatatlanul tartott tovább. Pára volt, meg csigáknak nedű s még ennél is több maradt e szédült, kis világ. Az anyagban szavatosság lejárta után, átlényegült a tizenegyes szitán, sután. Nem láthatta, kinek ujjbegyén a tartóelem szúrt szűk figyelmet, önmaga nevetséges fájdalmára. Úgyhogy talán senki se látta.

Sötét délutánceruzák

Télvégi, vitaminhiányos, sötét délutánceruzák használják papírnak fehér arcomat. Nem fiatal de még nem is öreg az a kettő kis ablak rajta. Odakint állatok eszik egymást, az egyik élőre a másik tetemekre jár. Idebent az ebből fakadó döbbenet és a szokásos várakozás. Várakozás zöldebbre, kékebbre, tücskökre és puha fűre. Mondatvég tudat. Anyu? Ugye ki fogjuk bírni mi is? Hallod? Ugye majd megbarátkozunk hamar azzal a dologgal? Lesz szép tiszta elménk? És ugye csak örömünkben sírunk azután? Csend. Ez maradt nekünk. Meg a láthatatlan símogatás, ami aztán mindig mosolyt csal az árvák könnyes arcára.