Mi is

Ott ahol árva lány haj-ol a rétre,
tarkójára téve két kicsi kezét
lágyan omlott el a hold.
-Láttam, pedig még nappal volt.-
Vízkék ruhája lassan lebegett előtte,
nyakára saját fénye vetett málnaszín árnyékot.
Mosolya örök volt.
Kétségek nélküli szemében a nap tündöklött.
A szarvaslány messziről csodálta, s tündérek dúdoltak neki a fűszálak között.
Egy titkos rend tagjai gyülekeztek valahol a közelben, de ők észre sem vették a gyönyörű teremtményt.
Szívüket hazug kapcsolatokra, s látásukat drága autókra cserélték.
Rajtuk kívül egy traktoros és két horgász tartott hazafelé a völgyben. Évek óta nem láttak máshol fényt, csak tele poharak szélén megcsillanni.
A többiek aludtak. Mi is. Csak a kutyák sírtak hangosan. Féltek, hogy megérinti őket.
Ő csak feküdt és hallgatta, ahogyan körbefonja halvány fényét a föld.

Bogi először látott árvalányhajat a réten. Akkor kalandoztam el, mikor megsimogatta kezével a törékeny növényt.
- Mintha pihe toll lenne. - mondta.
Aztán felpattantunk a biciklire és egészen addig énekeltünk, míg be nem értünk a házak közé.