Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: február 1, 2021

Négyütemű fekvőtámasz

Ma nézegettem egy régi újságot. Az egyik oldalon karácsonyt mímeltek pezsgővel és egymáshoz másfél méternél közelebb nevetgélő, pénzért boldog emberekkel. Zárt térben, maszk nélkül. Sokáig néztem őket. Olyan sokáig hogy fájjon. És fájt. Esténként régi Sziget koncerteket nézek. Kizárólag olyanokat, amiken valóban ott voltam. Megállítom a képet, amikor a közönségre megy a kamera és felismerem az arcokat. Egy massza voltunk, maciruhá/ná/s külföldiek nélkül. Kockásing vagy póló, repülő hajak, izzadságcseppek, nyál és túlfűtött, mámoros érzelmek.  "Mi már leszoktunk róla... Nem félünk semmitől, ami jön és megöl." Akkor nem féltem semmitől és azt hittem ez az. De a leszokáshoz előbb élni kell a szerrel. Azóta féltettem a gyerekem, az életem, a szüleimet, a szabadságomat, a testemet, a kapcsolataimat, a barátaimat. Nem könnyű leszokni róla, mindig van miért félni. Ma egy szimpla vásárlásról álmodtam maszkok nélkül. Rámosolyogtam az eladóra. Olyan aranyos emberek vannak, akiknek pusz